hogy reggel nem megyek futni.
Ha már az ágyból is csak nagyon nehezen tudok felkelni, akkor talán ne rögtön reggel sokkoljam magam a futással.
Az a baj, hogy próbálok belekapaszkodni dolgokba, hogy aztán azok mentén keressem az üdvösséget, de egyelőre nem lelem a helyes irányt.
Ma például beleolvastam ebbe a fórum, hátha...
Úúúúúbakker!!! Ez olyan, mint amikor az ember kórtermi beszélgetéseket hallgat. Sajnos párszor már megfordultam kórházban, így van tapasztalatom ebben. Egy-egy ilyen helyen eltöltött naptól az ember tényleg megbetegszik, jobb elmenekülni...
Azért látogattam meg a fórumot, mert eszembe jutott régi lyme fertőzésem. Hátha még abból hurcolok magammal vmit.
Mind hosszabb, mind rövidebb távon olyan teljesítmény- és közérzethullámzást tapasztalok, hogy nem találok épkézláb magyarázatot. Talán ez?
Sajnos az orvosokban nem bízom. Eddig sem jutottak velem velem semmire. Minden leletem, mindig tökéletes, én vagyok a két lábon járó egészség. Na persze...
Szombaton szinte lépni sem bírok.
Vasárnap nyomok 30 kilit brutál jó állapotban.
Kedden 1,5 órát csak sok gyaloglással tudok megtenni.
Szerdán alig bírok kikelni az ágyból.
Ez azért nem normális.
Hozzátenném, hogy ez NEM fáradtság.
A fáradtság egy kipihenhető dolog. Valamilyen módon még kellemes is tud lenni. Az ember érzi, hogy folyamatosan jobb lesz az állapota, hiszen egyre jobban kipiheni magát.
Ez kimerültség.
Nem javul.
Hirtelen lehet beleesni és előzmények nélkül szűnik meg.
Libikóka.
Óriáskerék.
Egyszer fenn, egyszer lenn...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése