Kis színes

Azt tűztem ki célul magamnak, hogy lehetőség szerint a környéken - Bakony, Balaton régióban - rendezett TT-ket és egyéb futható rendezvényeket meglátogatom. Tettem ezt eddig is, az ősz folyamán voltam/voltunk is pár helyen.

Nézegetve a túranaptárat az a gondolatom támadt, hogy talán elmennék az idén első alkalommal megrendezésre kerülő Kék Balaton nevezetű eseményre.

A százasra nem, de talán a 75-ösre, vagy 50+25-re, vagy valamelyikre...

Örömmel láttam, hogy az egyik rendező ráadásul nemesvámosi. Gondoltam írok neki, hogy a szolgáltatások, pontnyitvatartások felől érdeklődjem. Jó, hogy 7 km/h-ra nyitnak, de mivel nem tudom az elhelyezkedésüket, gyakoriságukat, ezért nehezen tudom kiszámolni, hogy milyen indulási időponttal érdemes indulni.

Nem részletezem, alább a levélváltásunk:

Szia Edina!
Én is Nemesvámoson lakom - július óta.
Szoktam terepen futni és futóbarátommal kinéztük ezt a TT-t magunknak. Közel van :)))...  
 Az a kérdésem, hogy hogy látod, ha nevezési idő végén indulunk mennyire lesznek nyitva a pontok? (Ezt én is ki tudnám számolni, ha tudnám az egyes pontok távolságát.) Ha nem lesznek nyitva, akkor egy-egy fényképpel tudjuk igazolni az útvonal teljesítését?
Sztem a 100-asra most nem mennénk, de a 75-öst talán bevállalnánk. Olyan 8,5-9,5 ó-s teljesítéssel.
Az működik, ha mondjuk az 50-re nevezünk, majd Füreden még a 25-re? Így talán elkerülnénk az előnevezést. Ez azért fontos, mert csak később derül ki, hogy el tudunk-e indulni egyáltalán.
Óbudavár felé szalagozás lesz, mert a kék nem érinti?
Szolgáltatás milyen lesz és hány helyen?
Bocs a sok kérdésért!
Előre is köszönettel,
-athosz-

Szia!

A 75 km-re igen, de a rövidebb távokra előnevezés nem szükséges, ha pontok nyitvatartását betartjátok a teljesítés természetesen érvényes. A rajtidő végéhez viszonyítva kb. 4 km/h-s tempóra zárnak a pontok, az első (13 km) 10:40-kor.
Az óbudavári betérés termésetesen ki lesz szalagozva.

Szolgáltatás: Csere-hegy, Balatonfüred, Óbudavár.

Üdv:

Edina

Szia!
Engem nem a pontzárás, hanem a pontnyitás fog veszélyeztetni.
Ha 8:00-kor indulunk félek, hogy 40 km környékén még nem lesznek nyitva a pontok. Azt tudom, hogy 7 km/h-ra nyitnak, de nem tudom hol lesznek, ezért nem tudom kiszámolni a nyitásukat sem.
Lehet esetleg 8:00 után indulni saját idő terhére? Ha a 13 km-es pont 10:40-kor zár elég lenne 9:00-kor rajtolnunk...
Előre is köszönöm,
-a-
 
Jaaa, futók... nos, a pontok nyitvatartása fix és a rajtintervallumot is szigorúan vesszük. Legkésőbb 20-25 perccel 8 után tudunk indítani.




Tényleg elbizonytalanodom, hogy egy nyelven beszélünk-e? Ilyenkor mély nyugalmat érzek, belső megerősítést abban, hogy a legjobb egyedül futkorászni  az erdőben... 

-27. hét

Akárhogy is nézem, ez kérem fejlődés :)!
No nem égigérő, meg ilyesmi, de azért lassan alakul a dolog.

A hétfő és szerda aszfalton telt, kedden futószalagon.
Szombaton meg reggel annyira szakadt a hó, hogy azt hittem a tervezett hosszabb, andalgósból nem lesz semmi.
Igen, nem lett volna semmi, mert vízszintes hóesésben megint nem lett volna kedvem kimenni.
Aztán tíz körül elállt és gyorsan reagáltam is a megváltozott viszonyokra.
Épp fagypont felett, enyhe szellőben, szűz hóban.
No, ez pont nekem való.
Monnyuk a köd nem hiányzott, de ehhez már mostanában tényleg elég jól hozzászoktam. A fűúton sem volt túl vidám a helyzet - mármint az autósoknak. Futni pont jó volt.

Főút Veszprémfajsz előtt A kanyarban.

Szépen elkocorásztam a Kálváriáig és innen rátértem a szokásos piros sávra. Megint szűz havat kellett taposnom, mint egy hete is. Az ősszel frankón kitisztított ösvényt asszem tavasszal megint kezelésbe kell vegyem, mert itt azért annyira nem lehet majd bicajjal szaggatni lefelé:

Piros sáv a Kálváriadomb oldalában.

Mivel gépet vittem magammal egy kis ökörködésre, filmezésre is volt érkezésem. Alapjába véve azért sokkal nyugisabb viszonyok voltak, mint eddig. 10-15 cm friss, de alatta kemény hóréteg. No sár!
Párás, szinte melegnek érzett levegő és az erdőben szinte tökéletes szélcsend várt. Kedvenc nyiladékom is legszebb arcát mutatta.

Piros sáv nyiladék Király-kút felett.

Innen tényleg örömfutás örömfutása lett a dologból. Az időm azért nem volt acélos, viszont a mentális értéket is beleszámítva nagyon pozitív lett az egyenleg. Csodák csodájára három nyomot is felfedeztem a forrásnál.
Huhhh, ez aztán a forgalom!

Király-kút havasan.

A lefetyelést sohasem hagyom ki, mert ennyire finom és hideg vizű forráshoz nem nagyon volt még szerencsém. Most is feltöltekeztem, majd a nyomok után elindultam Paloznak irányába. Az volt a tervem, hogy a piroson lefutok a szőlősön keresztül a faluba és vetek egy pillantást Tihany felé. Hátha...
A Tódi-réten, a Tücsök-kútnál egy szépen megtermett rókával találkoztam. Annyira nem volt ijedős. Volt időm elővenni a gépet, lefilmeztem, nézelődtem, aztán még nekem kellett ciccegnem, hogy mozduljon már arrébb...
Szépen lecsorogtam a szőlősbe és persze kb. 100m látótávolság mellett nem láttam Tihanyból még egy visszhangnyit sem.
Innen rácuppantam a balatoni kékre és betámadtam a Csákány-hegyet. Ide elég sokszor felfutok, de mindig jelzetlen ösvényen, ezen a jelzett szakaszon eddig ha kétszer jöttem. A szépen kifutott kaptatón aztán szembe is találkoztam a három idős túrázóval, akik lábnyomait egy ideig követtem a Király-kúttól.
Hát igen, ki is az aki veszi a fáradtságot és kimegy ilyen időben az erdőbe...
Az Endrődi-kilátó így, friss havasan a legszebb. A környéken ez a leglelakottabb, ilyen építmény, szegénykémre ráférne egy felújítás.
De azért nem rossz így sem...

Csákány-hegyi Endrődi Sándor-kilátó

Gyors fel, gyors le, aztán hazai pályán indultam visszafelé. Egy kis turistaútra döntött erdőrészt azért át kellett másznom, de ez nem tudott kihozni a sodromból. A Nosztori-pihenőtől aztán inkább rövidítettem a sárgán, sőt az aszfaltra is visszatértem. 2,5 órája voltam úton és kezdtem érezni, hogy reggelizni kellett volna...
Ennyi idő alatt sokat olvadt is és érezhetően melegedett az idő.
A Fajsz alatti résztávozós szakaszom is feketéllett - mára teljesen leolvadt.

Fajsz és a 73-as közötti aszfaltos pályám

Kiérve a burkolatra úgy éreztem, hogy az ízületeimet minden lépésnél kalapáccsal verik. A vizes hó miatt a Salomon Gore-s Wings-emben mentem. Hááát, a hóban tényleg jó szolgálatot tett, de alaposan elszoktam ettől a kemény talptól. Komolyan rossz érzés volt ebben trappolni.
Vércukrom nulla volt, de azért csak nem hagytam magam és emelt fővel szedtem a csülkeimet.
21,6 kili lett és béna 2:36ó, de azért a filmezések fotózások biztos elvittek 15-20 percet, Így azért nem is olyan rossz.
Egye bogyó...

Vasárnapra még terveztem egy kisebb kört, de röpimeccsre mentünk, meg még délután uszodába kellett kísérjem a kölköket, mert nem elég nekik a heti ötszöri ázás, nehogy má' kimaradjon ez is...

Nem volt rossz hét, de azért ennél csak jobbakat szeretnék :))))...

Ma persze megint úszott minden az olvadékban és bazi köd volt. Maradt az aszfaltozás. Élveztem és ment is.

Nem is tudom mikor írtam ennyi jót egymás után!

Megint...

... megint nemmegmontam.
Erről írtam korábban, csak nem ilyen összeszedetten és szépen.

Kedvenc könyvem.

Nemmegmontam!

Mondjuk nem kellett hozzá nagy váteszi képesség?!

Arról van szó, hogy végre a rendszeressé vált futkározások eredményeképp baromi jól kezdem érezni magam.
No, asszem ilyet is rég látott ez a blog :)))...

Ezt csak az értheti, akit már egyszer-kétszer elkapott a nagy K.O.

Van kedv - azzal azért általában sosem volt gond - de van erő is hozzá. Nincs meghalás, nincs másnapi recsegésropogás, nincs kialvatlanság és öreguras szüttyögés...

Igazán terepre még nem nagyon tudok menni, mert hó még van bőven, alatta lágy, ragaszkodó sártengerrel, de aszfalton és futópadon elvagyok.

Tegnap pl. egy óra alatt gyűjtöttem 700m szintet padon. Ha azt nézem, hogy ezt a full hegymenetet itt a környéken nehéz lett volna hozni, akkor még örülhetek is.
Örülök is.
Az aszfalt meg soha nem ment.
Már a látványtól is emelkedett a pulzusom.
Ez nem vicc, ez komolyan mértem. Uaz a sík sokkal jobban ment terepen mint aszfalton. No, ezt a lyukat lassan befoltozom.
Átfutok Fajszra a játszótéri kis hídig, majd innen az elágazásig van 1,1 kili enyhe lejtő. No, ezt szoktam párszor odavissza.

(Végre az 6-7 éves műholdfelvételeket ropogós frissre cserélte a guglörsz, így sokkal könnyebb beazonosítani a futásokat. Erdőben is végre odakerültek az irtások, ahol valójában vannak. Itt pl. jól látszik, hogy a mai felvételen már látszik az az ösvény, amit pár hete még nem. Akkor csak saccra rajzoltam be a futóútvonalam.)

Felvetődhetne, hogy miért is nem megyek én a havassaras erdőbe? Megijedek egy kis kosztól?
Nem.
Egyszerűen nem esik jól csúszkálni, sárkoloncot cipelni, bokát, derekat fájlalni. Inkább futok helyette. Lesz még erdő, mező később is, majd megyek oda akkor, amikor van/lesz értelme. Akkor meg aszfaltra, meg futópadra nem megyek...

És remélem, majd akkor is mondhatom, hogy 'Nemmegmontam!'

Ez jó! Nagyon!

Bakker, ez nagyon jó, Andy Symond blogján találtam, párat belinkelek belőle, hogy meglegyen itt is. (Oldalt felvettem a Best of-ok közé is. Megérdemli.)

Örök témák: minimál/maximál, terepfutó/túrázó, kötelező felszerelés, az örök probléma,

Kilian az Everestre fut.

Márkás cuccban.

Miért nem ment Krupicka az UTMB-re.

Pénz a terepfutásban.

Tipikus pontőrduma.

Francia szóvicc.

salOKA

Havas

Ez még nagyon az...
Tegnap rászántam magam és elnéztem rég nem látogatott köröm felé. A nap sütött, a szél is csak módjával lézengett és némi pluszt mutatott a hőmérő.
Hát legyen.

Már gyanítottam, hogy az edzőteremben használt futópad nem mutatja a valós adatokat, de most bebizonyosodott. Furcsa volt, hogy a 6 perces ezrek épp még a tűrhető tartományba esnek. Talán a meleg és a levegőtlenség - nyugtattam magam.
Frászt!
Tegnap lazán elfutottam az első csekpontig 4:30 ezrekkel. Itt a Balácapusztai parkolónál szoktam nyomni egy részidőt, mert eddig tart a bemelegítés első fele. Most nem a szántóföldeken, hanem az aszfalton haladtam, egész a fajszi kálváriáig.
Innen aztán pár méteren még volt nyom a hóban, de utána teljesen szűz vidék. 10-20cm váltakozó mélységű, kissé kásás érintetlen hófelszín. Magas térdemelés gyakorlásával telt az idő a 73-as-ig. Nagyon különleges rész volt. Lépéskor beszakadt alattam a hófelszín. Ráterheléskor másodszor is beszakadt egy kicsit, majd elrugaszkodáskor harmadszor is...
Az aszfalt túloldalán volt egy mély nyom, de nem volt benne köszönet. Szűk volt és az alja egyenetlenül lejtett. Hol benne, hol mellette/közötte próbáltam futni. Nem volt egyszerű. Normál viszonyokhoz képest jó 10-15-el magasabb pulzussal nem haladtam.
Nem tartott sokáig, mert 600m múlva fakitermeléshez értem, ahol már korábban letolhatták a havat. Itt háborús díszleteket megszégyenítő körülmények között próbáltam haladni. Először csak sár volt, aztán meg agyag. Abból a ragaszkodós fajtából. Hatalmas koloncokkal próbáltam futást imitálni, de sikerült. Persze gyökkettővel, de ment.
Reméltem, hogy csak az elágazásig tart ez az állapot és igazam lett. Kedvenc nyiladékom hófehéren várt rám. Sőt, széles, kitaposott nyom volt benne! Innen már tényleg futás jellegű mozgást végeztem.
Élveztem.
Nagyon.
A Király-kút előtt még volt pár méternyi szűz fehérség, de ez már ajándéknak hatott. A szokásos 35-36p helyett 42p alatt értem le.
Legutolsó ittlétem óta jócskán megnövekedett, a nyáron sem elhanyagolható vízhozam. Jót ittam a finom vízből, majd a patak mentén a Balaton felé vettem az irányt egy ajándék hurokra. Emlékszem, hogy szeptember végén milyen fáradtan jöttem itt a rekkenő melegben a Felsőörs 50 végéhez közeledve. Most az érintetlen olvadó hó volt inkább a kihívás.
Bámulatos, hogy mennyire nem jár errefelé senki.
Nekem tartogatja magát ez a vidék.
Köszönöm, nem bánom :)!

Egy frankó kaptató alján aztán visszakanyarodtam.
Itt már volt egy nyom és a déli kitettség miatt olvadó hó alatti folyós sáron caplattam fel a meredélyen. Mire felértem egy szembejövő lovas képe is kirajzolódott.
No, megint ez a tömeg...
Kicsit még haladtam az erdőben, majd kiértem egy nyílt részre. Itt a nyom kicsit erőteljesebb lett és a napnak köszönhetően latyakos híg sár fogadott.
Ilyen még nem volt ma, így újult lendülettel vetettem bele magam. A magam mögött hagyott mély patakvölgy peremén haladtam visszafelé.
Haladgattam...
Mire nagyon meguntam volna már újból a jól futható nyiladéknál találtam magam.

Innen meg uaz volt mint az eleje, csak visszafelé :)...

Kicsit ugyan szenvedős lett, de azért a körülmények ellenére a 17 kili 1:47 alatt meglett. Nem egy egetverő gyorsaság de az enyém.

A legfontosabb.

Ilyenkor tél végén rendszerint nagyon nehezen viseltem már az ilyesfajta, izzadságszagú, szenvedős, nemhaladós mókákat. Most élveztem és szívesen csináltam.

Gondolkoztam közben, hogy mi is az a belül lévő valami, ami a különbséget adja, de tényleg a 'futóakaróka' a legjobb szó rá. Sajnálom, hogy nem tőlem származik.
Szóval ott, belül, az a valami még nem fáradt, még van benne erő.
Remélem nem hagy el engem a tavasz közeledtével sem.

Este hat

Este hatkor ülünk az autóban.
No nem nagy az út, épp nyolc kilométer, és ha elkészül a kerékpárút, akkor majd drótszamáron fogunk ilyen idő tájt ülni, nem autóban.
Szóval ülünk benne.
Négyen.
Három kölök, meg én.
Kicsit zombin nézek ki az arcomból, mert a gépen futás a meleg konditeremben általában elég intenzívre sikeredik. Hogy finom legyek...
10p laza, 10p kicsit fokozó bemelegítés, 10p fokozottabb, innen aztán 5p-es intervallumokban, egyre meredekebb pályával dombozás.
3 - 4,5 - 6 - 7,5 - 9 - 7,5 - 6 - 4,5 - 3 (nem Keno, hanem fokban a dőlésszög)
Aztán a végén lélegeztetőgép...
Tehát ilyen előzmények után zombulok a kormánykerék mögött. Annyira, hogy már csak Veszprém határában kérdem meg a leszedált aprónéptől, hogy mennyi volt az aznapi adagjuk. Kicsit összevesznek, hogy 200, vagy 212 hossz.
Mivaaan?
Szeptemberben még örültünk, hogy a felmérőn Sebi és Musi egyhuzamban leúszott egyet...

Kezdek számolni, de ez a 25m-es medence edzés után elég kemény dió.
Szóval, asszonngya:
200 fele az 100 50m-es hossz, aminek a fele 50db 100-as, ami 5000m.
Bakker, már nem is vagyok fáradt :)))...

Egyre jobban nyaggatnak (főleg Sebi), hogy valami nyári versenyre nevezzem be őket. Futás+úszás egyelőre, aztán még kerékpároznának is. No, ennek fele sem tréfa. Sportszergyárat és élelmiszerdiszkontot is kell üzemeltetnem egyszerre.

Csak megéljük!

Zavar az erőben

Na nem kell megijedni, annyira nem nagy a gond.

Szóval az úgy volt, hogy sziklaszilárd módon ragaszkodom(tam?) az idei versenyeimhez.
T100
M115 vagy UB
UTMB
slussz.

Kőkeményen.
Nagyon.

Aztán tegnap azon kaptam magam, hogy cibálom kifele a visa feliratú műanyag lapocskát a pénztárcámból és egy olasz nyelvű felületen vadul töltögetem a sorokat. Teténylegennyirehülyevagy? - kérdezgettem magamtól, de az enter lenyomása után nem maradt más hátra, mint a versenynaptáramba beírni:
2013.06.28. - The North Face Lavaredo Ultra Trail

Nemhiszemel...

Kialakulóban

Ha azzal fejeztem be a legutóbbi posztot, hogy alakulóban, akkor most ezt joggal írhatom.

A múltkori enyhe taknyos beütés csak egy laza hétvégére bírt ledönteni.
Aztán kicsit próbálgattam a környéket, de lehetetlen volt mifelénk a szabadban futni. Még gyalogolni is csak nehezen sikerült. Persze ez csak indok, mivel futhattam volna körbe-körbe a falu utcáin.
De nem.
Nem és kész.
Voltam megint kínpadon és ennyi.

Viszont!
A tornára így maradt időm és nem hagytam/hagyom el.

Achilleszre.
Talpra és lábra.
Ezek mellé saját hátizomgyakorlatok.
Lazítás labdán térdeléssel, sőt most már a törökülés is megy a labda tetején.
Szóval, ha futni nem is fogok jól, de cirkuszi mutatványos még lehet belőlem.
Biztató...

Hétfőn végre tudtam szabadban futni, de el kellett autókázzak egy kicsit. Baromi jó volt. Tegnap megint vérpad.
Mameg...

Megszerveztem, hogy pont legyen időm padon futni.
Otthon hagytam a bérletem, majd amikor megvettem a napijegyet, kiderült, hogy a nadrágom sem vittem el. Viszont így a délutánból elcsesztem 3 ó-t...

Nem mondhatom, hogy különösebben aggasztana a gyatra januári teljesítményem. Az utóbbi években pont így január, februárban szívattam magam, aztán március végére kidőltem. A tavasz meg futás helyett pihenéssel telt. Nem, ezt újból nem tenném meg, kétszer elég is volt.

Épp tegnap olvastam vissza a régebbi bejegyzéseket és kirázott a hideg egy-egy húzósabb januári edzés emlékétől is. Meg attól, hogy milyen szarul is tud lenni az ember KO idején.
Nem kívánom senkinek azt az érzést.

Szóval előkészülök szépen.
Nap nem megy kárba, mindegyikre jut egy apró lépés.
Most ennyi ésszerű, ennyire futja.

Most hétvégén is futhattam volna, de inkább mindkét nap úszóversenyre mentünk. Szurkoltunk a kölyköknek és örültünk, hogy együtt vagyunk. Majd lesz sok olyan is, amikor meg nem leszünk...

Vasárnap Pápán voltunk, mert Zsezse bejutott a megyei döntőbe, így úszhatott az országos diákolimpiai részvételért.
A 100m gyorsra azt hittem, hogy csak 50m és majd meghűlt bennem a vér, amikor láttam, hogy mennyivel vezetnek előtte. Aztán a végére megoldotta...

Az 50m mell még izgalmasabb volt. Ott is sikerült nyernie, bár csak 24 századdal. A másik futamban viszont egy lány 9, azaz kilenc századdal viszont jobbat ment...

Mondtam is neki, hogy nem is baj, így csak egy versenyszámra kell készüljön...

Öröm ez, No.
Ez is inspiráló.
Meg az is, milyen alázattal és élvezettel járnak edzésre.

Büszke is vagyok :)))!!!