Fridivel ma toltunk egy részVérkör bejárást.
Csupa ismeretlen ösvény, Budai-hg fíling. Tökéletes időben, fagyott homokos és saras részekkel. Szélcsend, vagy enyhe szellő.
Fotózgatva, bámészkodva, dumálva.
Igazi év végi ajándék!
2015. december 30., szerda
2015. december 29., kedd
Téltavasz
Nagy szerencsénk van ezzel a hellyel!
Míg Karácsony környékén a köddel küzdöttek a tömegek, nekünk szinte végig verőfényes, tavaszi idő jutott.
22-én a Koloska-völgyből futottam a szokásos körömet. A Balaton felett és part menti településeken sűrű köd és hideg, de 1-2 km-re már felhőtlen napsütés és meleg volt. Az egészből csak Tihany látszott ki. Az erdei utak néhol elég vendégmarasztalók, de azért nincs nagy dráma.
24-én még tavaszban indultam, aztán bejött egy kisebb ködpamacs és mire hazaértem majd megfagytam. Kis ízelítőt kaphattam, hogy milyen helyzet van az ország nagyobbik felén...
27-én egy kivételesen ködös nap volt Veszprémben, de érezni lehetett, hogy nincs nagyon távol a ködhatár. A Papdora mentünk és nem bántuk meg, mert Márkótól már full napos idő volt, az ehhez társuló tavaszi meleggel. Mintha tényleg egy évszaknyit ugrottunk volna.
Sajnos ezt a kört el kell, hogy felejtsem, mivel magánterület lett a Hárskút felőli beszálló. Szépen lekerítik és kaukázusi pásztorkutyák által védett bivalyrezervátum lesz. Jól át van ez gondolva... Felépítik a kilátót, felfestik a jelzéseket, majd lezárják... Nem hiába írom, hogy ez a kilátóláz nem egyéb szimpla pénzrablásnál.
Gondolom a lezárandó terület is most adta el az állam a megfelelő embereknek... Ez a környék egyébként Simicska territórium lenne, de gondolm csak azért is más kapta.
Végül is mindegy, az a lényeg, hogy Hárskút széléről nem lehet majd megközelíteni a Papodot.
28-án, tegnap meg Füreden volt dolgunk. Nálunk megint tavasz volt, de lent a Balaton partján novemberi szutyok fogadott. A Koloska-völgy alján még hideg és köd, a parkolónál már napsütés. Kis családi kirándulás után én hazaeveztem. Lent a völgyben még hideg volt, de aztán olyan meleg lett, hogy egy szál póló is elég lett volna. Kipróbáltam az új kerékpárutat is. Az erdei sárdagasztás után jó érzés volt egy kicsit haladni is. Rengeteg kerékpáros és gyalogos volt kint, ennyit talán még sosem láttam. Nemhiába, a tavasz, az tavasz...
A Gulya-dombról a Séd-völgyébe érve meg fagypont körüli lett a hőmérséklet. Az alacsonyan álló nap ide nem tud besütni és ennek meglett a hatása...brrr...
Míg Karácsony környékén a köddel küzdöttek a tömegek, nekünk szinte végig verőfényes, tavaszi idő jutott.
22-én a Koloska-völgyből futottam a szokásos körömet. A Balaton felett és part menti településeken sűrű köd és hideg, de 1-2 km-re már felhőtlen napsütés és meleg volt. Az egészből csak Tihany látszott ki. Az erdei utak néhol elég vendégmarasztalók, de azért nincs nagy dráma.
24-én még tavaszban indultam, aztán bejött egy kisebb ködpamacs és mire hazaértem majd megfagytam. Kis ízelítőt kaphattam, hogy milyen helyzet van az ország nagyobbik felén...
27-én egy kivételesen ködös nap volt Veszprémben, de érezni lehetett, hogy nincs nagyon távol a ködhatár. A Papdora mentünk és nem bántuk meg, mert Márkótól már full napos idő volt, az ehhez társuló tavaszi meleggel. Mintha tényleg egy évszaknyit ugrottunk volna.
Sajnos ezt a kört el kell, hogy felejtsem, mivel magánterület lett a Hárskút felőli beszálló. Szépen lekerítik és kaukázusi pásztorkutyák által védett bivalyrezervátum lesz. Jól át van ez gondolva... Felépítik a kilátót, felfestik a jelzéseket, majd lezárják... Nem hiába írom, hogy ez a kilátóláz nem egyéb szimpla pénzrablásnál.
Gondolom a lezárandó terület is most adta el az állam a megfelelő embereknek... Ez a környék egyébként Simicska territórium lenne, de gondolm csak azért is más kapta.
Végül is mindegy, az a lényeg, hogy Hárskút széléről nem lehet majd megközelíteni a Papodot.
28-án, tegnap meg Füreden volt dolgunk. Nálunk megint tavasz volt, de lent a Balaton partján novemberi szutyok fogadott. A Koloska-völgy alján még hideg és köd, a parkolónál már napsütés. Kis családi kirándulás után én hazaeveztem. Lent a völgyben még hideg volt, de aztán olyan meleg lett, hogy egy szál póló is elég lett volna. Kipróbáltam az új kerékpárutat is. Az erdei sárdagasztás után jó érzés volt egy kicsit haladni is. Rengeteg kerékpáros és gyalogos volt kint, ennyit talán még sosem láttam. Nemhiába, a tavasz, az tavasz...
A Gulya-dombról a Séd-völgyébe érve meg fagypont körüli lett a hőmérséklet. Az alacsonyan álló nap ide nem tud besütni és ennek meglett a hatása...brrr...
2015. december 17., csütörtök
Újra páston
Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy a második tanfolyami napon a fűtetlen kissé hideg teremben jól megfáztam.
Annyira nem volt dráma, de torokfájás, köhögés (ami tilos ugye...), fejfájás, prüszkölés és ezek különböző arányú keveréke, meg állandó hideglelés miatt offoltam magam. Asszem mostanra melegedtem át annyira, hogy működőképes legyek újra. Persze az sem használt, hogy közben vagy kétszer csiszoltam, gletteltem át az egyik szobát. Némi mészpor nem árthat ugye..., vagy de...
Ma viszont ideális, ködös, szemerkélős, nyálkás idő volt, pont amilyenről álmodik az ember egy langymeleg tavaszi estén.
Ennek ellenére baromi jót futottam, bár inkább óvatos kocogásnak nevezném.
Sajnos az idénre tényleg komolyan tervezett Tortúra megint parkoló pályára került, de ez már csak ilyen dolog, kezdem megszokni.
Közben a yoga legalább ment és úgy néz ki, hogy sikerül besírnom magam az egyetemre heti kétszeri erősítő trx órára. Ha a fiatalok nem járnak legalább kihasználom az alkalmat. Spinning ügyben is mozgolódom, az sem reménytelen.
Meg kellett állapítsam - ezt folyton megteszem - hogy fos gyenge vagyok. Nem értem, hogy tudok egyáltalán ennyit futni ilyen kevés erővel, de most már tényleg komoly motivációt érzek, hogy változtassak ezen az állapoton. Szóval szeretnék legalább heti két alkalommal, valami erősítő dolgot bevinni a menübe, mert rám fér...
Egyelőre újra fel kellene venni a ritmust, mert nem volt az rossz. Egész pontosan nem kéne megint leülni hagyni, mert aztán nehéz lesz megint nekikezdeni. Tavaly pont Karácsony táján zakóztam a Papod aljában egy testeset, ami miatt nem tudtam mocorogni. Szóval indok az mindig akad.
Most jó lenne vmi simább 2016-os átmenet.
Kiegyeznék vele.
Annyira nem volt dráma, de torokfájás, köhögés (ami tilos ugye...), fejfájás, prüszkölés és ezek különböző arányú keveréke, meg állandó hideglelés miatt offoltam magam. Asszem mostanra melegedtem át annyira, hogy működőképes legyek újra. Persze az sem használt, hogy közben vagy kétszer csiszoltam, gletteltem át az egyik szobát. Némi mészpor nem árthat ugye..., vagy de...
Ma viszont ideális, ködös, szemerkélős, nyálkás idő volt, pont amilyenről álmodik az ember egy langymeleg tavaszi estén.
Ennek ellenére baromi jót futottam, bár inkább óvatos kocogásnak nevezném.
Sajnos az idénre tényleg komolyan tervezett Tortúra megint parkoló pályára került, de ez már csak ilyen dolog, kezdem megszokni.
Közben a yoga legalább ment és úgy néz ki, hogy sikerül besírnom magam az egyetemre heti kétszeri erősítő trx órára. Ha a fiatalok nem járnak legalább kihasználom az alkalmat. Spinning ügyben is mozgolódom, az sem reménytelen.
Meg kellett állapítsam - ezt folyton megteszem - hogy fos gyenge vagyok. Nem értem, hogy tudok egyáltalán ennyit futni ilyen kevés erővel, de most már tényleg komoly motivációt érzek, hogy változtassak ezen az állapoton. Szóval szeretnék legalább heti két alkalommal, valami erősítő dolgot bevinni a menübe, mert rám fér...
Egyelőre újra fel kellene venni a ritmust, mert nem volt az rossz. Egész pontosan nem kéne megint leülni hagyni, mert aztán nehéz lesz megint nekikezdeni. Tavaly pont Karácsony táján zakóztam a Papod aljában egy testeset, ami miatt nem tudtam mocorogni. Szóval indok az mindig akad.
Most jó lenne vmi simább 2016-os átmenet.
Kiegyeznék vele.
2015. december 6., vasárnap
Bakonyi Miki
Ötödször.
Volt már térdig érő hó, eső és bazi hideg. Most tavaszi napsütés, langy meleg.
Nagyon rákészültem, még az órám is otthon felejtettem, nem beszélve a kamáslimról...!!!!
Szegény Fridi megint vonszolódott a lábfájás, antibiotikum és edzetlenség miatt. Zircig még bevártam, de onnan saját tempóban haladtam.
Egy idősebb csókával haladgattunk, aki elég versenyre vette a figurát. Aztán amikor hallottam, hogy hogy veszi a levegőt lejtmenetben megnyugodtam a folytatást illetően... A porva-cseszeneki pont után aztán szépen le is akadt.
(Erről a légzésről jut eszembe, hogy már a második vasárnapot töltöm egy Buteyko tanfolyáson. Mivel az egyik terapeuta szülőtárs, így a horror tandíj csak jelképes.
Bazi érdekeseket mond.
Most mondjam, hogy egy hete leragasztott szájjal alszom?
Ez az egész allergia-asztma kérdés és pont fordítva igaz, mint ahogy gondolja az ember. Ez is olyan mint - hát persze - a hosszútávfutás. Minél gyorsabb akarsz lenni annál lassabb légy! Minél több levegőt szeretnél annál kevesebbet lélegezz. És működik. Nekem is, akinek nincs ilyen jellegű súlyos panaszom.)
Szóval jó volt megint a Bakonyban futni!
Ráadásul az eddigi 4:50 körüli idők helyett végre 4:25 lett! Különösebb fáradtság, vagy nagyhalál nélkül.
Volt már térdig érő hó, eső és bazi hideg. Most tavaszi napsütés, langy meleg.
Nagyon rákészültem, még az órám is otthon felejtettem, nem beszélve a kamáslimról...!!!!
Szegény Fridi megint vonszolódott a lábfájás, antibiotikum és edzetlenség miatt. Zircig még bevártam, de onnan saját tempóban haladtam.
Egy idősebb csókával haladgattunk, aki elég versenyre vette a figurát. Aztán amikor hallottam, hogy hogy veszi a levegőt lejtmenetben megnyugodtam a folytatást illetően... A porva-cseszeneki pont után aztán szépen le is akadt.
(Erről a légzésről jut eszembe, hogy már a második vasárnapot töltöm egy Buteyko tanfolyáson. Mivel az egyik terapeuta szülőtárs, így a horror tandíj csak jelképes.
Bazi érdekeseket mond.
Most mondjam, hogy egy hete leragasztott szájjal alszom?
Ez az egész allergia-asztma kérdés és pont fordítva igaz, mint ahogy gondolja az ember. Ez is olyan mint - hát persze - a hosszútávfutás. Minél gyorsabb akarsz lenni annál lassabb légy! Minél több levegőt szeretnél annál kevesebbet lélegezz. És működik. Nekem is, akinek nincs ilyen jellegű súlyos panaszom.)
Szóval jó volt megint a Bakonyban futni!
Ráadásul az eddigi 4:50 körüli idők helyett végre 4:25 lett! Különösebb fáradtság, vagy nagyhalál nélkül.
2015. november 29., vasárnap
Tanú legyek
Sikerült bővítenem a nem teljesített tt-im sorát :)!
Végérvényesen be kell lássam, hogy ez a műfaj nem nekem való.
Teljesen OK., hogy itiner és térkép kell egy tt-hez.
Én meg sietni szeretnék. Ez persze az én bajom.
Sajnos most már azzal a faktorral is számolnom kell, hogy bíz az olvasáshoz szemüveg kell. Meg-meg állok, előveszem a papírt és bogarászok, de szemüveget csak nem viszek magammal...
Most azzal egészült ki a feladvány, hogy pár helyen (előre nem volt tudható, hogy hány helyen) feltételes pont is volt. Matricákat kellett ragasztgatni az ellenőrző lapra. Egy helyen nem tettem. Nem csak én, egy sor gyalogos is így járt, de ez van.
Egyébként elég vegyes a kép ezzel a túrával kapcsolatban bennem.
Baromi sok az aszfaltos rész, de ez nem a szervezők hibája, egyszerűen nem lehet összekötni ezeket a buckákat másképp. Ami nem aszfalt az sem különösebben szép. Pár hely tényleg rendben van, meg a csúcsokról is szép a kilátás - de nem november végén... Ellátás nem rossz és van pár forrás is, amit kihasználtam. Jó volt.
Középkula kategóriájú teljesítményt nyújtottam.
Az aszfaltok még mentek rendesen, de az emelkedőkről jobb nem beszélni. Valami elképesztően nincs erőm. Asszem ez volt az utolsó csepp a pohárban és a rég tervezett erősítésre időt és energiát kell szánjak.
A bal csípőm továbbra sem százas, de ezen az ügyön legalább dolgozom, ellenben most a bal bokám is bejelentkezett egy kis babausgatásra. Nem kéne. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mi a baja, de érzem, hogy van.
Monnyuk ebben a korban ez már áldásnak is tekinthető...
Végérvényesen be kell lássam, hogy ez a műfaj nem nekem való.
Teljesen OK., hogy itiner és térkép kell egy tt-hez.
Én meg sietni szeretnék. Ez persze az én bajom.
Sajnos most már azzal a faktorral is számolnom kell, hogy bíz az olvasáshoz szemüveg kell. Meg-meg állok, előveszem a papírt és bogarászok, de szemüveget csak nem viszek magammal...
Most azzal egészült ki a feladvány, hogy pár helyen (előre nem volt tudható, hogy hány helyen) feltételes pont is volt. Matricákat kellett ragasztgatni az ellenőrző lapra. Egy helyen nem tettem. Nem csak én, egy sor gyalogos is így járt, de ez van.
Egyébként elég vegyes a kép ezzel a túrával kapcsolatban bennem.
Baromi sok az aszfaltos rész, de ez nem a szervezők hibája, egyszerűen nem lehet összekötni ezeket a buckákat másképp. Ami nem aszfalt az sem különösebben szép. Pár hely tényleg rendben van, meg a csúcsokról is szép a kilátás - de nem november végén... Ellátás nem rossz és van pár forrás is, amit kihasználtam. Jó volt.
Középkula kategóriájú teljesítményt nyújtottam.
Az aszfaltok még mentek rendesen, de az emelkedőkről jobb nem beszélni. Valami elképesztően nincs erőm. Asszem ez volt az utolsó csepp a pohárban és a rég tervezett erősítésre időt és energiát kell szánjak.
A bal csípőm továbbra sem százas, de ezen az ügyön legalább dolgozom, ellenben most a bal bokám is bejelentkezett egy kis babausgatásra. Nem kéne. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mi a baja, de érzem, hogy van.
Monnyuk ebben a korban ez már áldásnak is tekinthető...
2015. november 18., szerda
Veszprém
Milyen ott?
Megérte?
Nem bánjátok?
Megszoktátok?
Megérte?
Nem bánjátok?
Megszoktátok?
Itt futhatok:
Itt pihenhetek:
Itt kávézhatok:
Ilyen estékre járhatok:
2015. november 12., csütörtök
Pirosom
Bakker, ha nem lesz 10ó alatt, akkor ténleg leadom a cuccot a szertárban. Vagy vmi ilyesmi...
Ilyeneket gondoltam előtte...
Eddig ezek sikerültek, de főleg a 2011-es után nagyon el voltam kenődve...
Beszámoló gyanánt pár szösszenet azért:
Két részre bontanám ezt a távot.
Dobogókőig nem szeretem, mert túl nagy falatokban lehet csak megemészteni. Onnan viszont sok kis résztávra tudom bontani, ami már jól belőhető és belátható.
Ennek fényében az első etapon folyamatosan csak arra figyeltem, hogy ne fussam el. Ez monnyuk nálam nem új dolog, de most tényleg nagyon vissza kellett fogni az agarakat.
Komolyan hihetetlen, de gyakorlatilag egyetlen részidőt sem vagyok képes fejben tartani. Most sem volt ez másképp és csak sejtéseim voltak, hogy hogy állhatok magamhoz képest.
Így álltam (első szám 2009, második a mostani részidő):
Ilyeneket gondoltam előtte...
Eddig ezek sikerültek, de főleg a 2011-es után nagyon el voltam kenődve...
2011 - 10:11
2009 - 10:19
2008 - 10:50
2007 - 13:48
Beszámoló gyanánt pár szösszenet azért:
Két részre bontanám ezt a távot.
Dobogókőig nem szeretem, mert túl nagy falatokban lehet csak megemészteni. Onnan viszont sok kis résztávra tudom bontani, ami már jól belőhető és belátható.
Ennek fényében az első etapon folyamatosan csak arra figyeltem, hogy ne fussam el. Ez monnyuk nálam nem új dolog, de most tényleg nagyon vissza kellett fogni az agarakat.
Komolyan hihetetlen, de gyakorlatilag egyetlen részidőt sem vagyok képes fejben tartani. Most sem volt ez másképp és csak sejtéseim voltak, hogy hogy állhatok magamhoz képest.
Így álltam (első szám 2009, második a mostani részidő):
Nagy-Kevély 0:55/0:50 -5p
Tölgyikrek 2:05/1:52 -13p
Dömös 3:07/2:49 -18p
Szakó-nyereg 3:51/3:31 -20p
Dobogókő 4:17/3:56 -21p
Csévi-nyereg 5:15/4:50 -25p
Kopár-csárda 6:09/5:43 -26p
Nagy-Szénás 7:17/4:48 -29p
Nagykovácsi 7:36/7:06 -30p
Feketefej 8:32/8:02 -30p
János-hegy 9:11/8:43 -28p
Makkosmária 9:37/9:09 -28p
Budaörs 10:19/9:51 -28p
Így utólag kicsit bosszantó, hogy mennyit hagytam az elejében. Kopárhoz annyira jó formában érkeztem, hogy nagyon.
Aztán egy kicsit elcsesztem a frissítésem, mert csak az előreküldött limonádékat és kólát ittam. Ehhez viszont enni nem igazán lehet, mert túl tömény. Így is lett, Nagykovácsi után csak szédelegtem és egy hányás/fosás és/vagy szituáción morfondíroztam, ami aztán Julianna-majornál egy sima bokorugrással megoldódott. A János-hegy alatt egy privát frissítés aztán helyretette a gyomrom és innen már kezdett visszatérni az erőm és azt is hittem, hogy jól megyek, de a mostani adatok alapján azért már nem mondanám.
Szóval nemtom...
Maradjunk annyiban, hogy végül kilencessel kezdődött, de azért nem vagyok elragadtatva...
2015. október 27., kedd
Mozgás
Rég követem ezt az Andy SYMONDS gyereket.
Baromi szimpatikus és nagyon hasonlít az egyik francia unokatesómra. Testfelépítése, mozgása, beszéde... (pedig angol ugye, nem is francija...)
Pár jó villanás után persze ő is parkolópályára került. Vmi megmagyarázhatatlan sérülés, amiből nehezen jött ki. Ahogy láttam sokat bringázott és szinte nem is futott, aztán meg egyre többet.
Persze ez nem pálya Salomonoséknak így már nem a csapat tagja, most a Scott színeiben versenyez. Mert versenyez megint.
De nem is ez a lényeg!
Mellette meg ott van a másik, szintén francia unokatesóm mása is. Idétlen mozgású, koordinálatlan, kissé testes alkatú (húú de finom vagyok ma...), enyhén töketlen.
Őt Julien CHORIER-nak hívják.
Nos, most ők voltak a favoritok az idei UTAT verenyen
Itt a videjó.
Csak a két futó mozgáskoordinációjára, mozgáskultúrájára érdemes figyelni. Észvesztő! Érdemes megnézni, hogy Julien még a kezét sem tudja rendesen tartani. Hogy lehet ilyen kéztartással futni? Pont így tartja a kezét kedves rokonom is...
Monnyuk Julien Hardock-os finiselése sem egy matyóhimzés, de OK. , fájt neki. De mitől?
Jaaaa...
Helyi erő odafut a rajtba (80 kili).
Lefutja (105 kili) (asszem 3. lett.)
Utána hazafut (80 kili).
Khhmmm.
Egy lyukas cipőben...
Baromi szimpatikus és nagyon hasonlít az egyik francia unokatesómra. Testfelépítése, mozgása, beszéde... (pedig angol ugye, nem is francija...)
Pár jó villanás után persze ő is parkolópályára került. Vmi megmagyarázhatatlan sérülés, amiből nehezen jött ki. Ahogy láttam sokat bringázott és szinte nem is futott, aztán meg egyre többet.
Persze ez nem pálya Salomonoséknak így már nem a csapat tagja, most a Scott színeiben versenyez. Mert versenyez megint.
De nem is ez a lényeg!
Mellette meg ott van a másik, szintén francia unokatesóm mása is. Idétlen mozgású, koordinálatlan, kissé testes alkatú (húú de finom vagyok ma...), enyhén töketlen.
Őt Julien CHORIER-nak hívják.
Nos, most ők voltak a favoritok az idei UTAT verenyen
Itt a videjó.
Csak a két futó mozgáskoordinációjára, mozgáskultúrájára érdemes figyelni. Észvesztő! Érdemes megnézni, hogy Julien még a kezét sem tudja rendesen tartani. Hogy lehet ilyen kéztartással futni? Pont így tartja a kezét kedves rokonom is...
Monnyuk Julien Hardock-os finiselése sem egy matyóhimzés, de OK. , fájt neki. De mitől?
Jaaaa...
Helyi erő odafut a rajtba (80 kili).
Lefutja (105 kili) (asszem 3. lett.)
Utána hazafut (80 kili).
Khhmmm.
Egy lyukas cipőben...
Az ősz tudja
A szürke, esős ősz sem rossz, de azért ez a langymeleg azért tud valami olyat...
Pl.: ma betoppantak hozzánk és hirtelen felindulásból gyorsan sütögettünk hirtelen pár otthon fellelhetőt. Padlizsán, cukkini monnyuk elég ződ, de azért futogatáshoz inkább a mangalica szalonna csúszott.
Ez pont ideális kalóriafeltöltés P85 előtt.
Kell is, mert egyre gyanúsabb, hogy milyen jókat futok mostanában. Lazán, könnyedén, madárcsicsergősen.
Jó, a bal ülőideg némi reparálásra szorul, de ebben a korban már az is szerencse, hogy csak egy vmi fáj...
Szóval szeánsz előtt ilyen tájban általában marha nyögve nyelve szokott menni, de most nem szokik. Mostanában még a pulzusméréssel is próbálkoztam, de annyira hülyeségeket mér, hogy csak arra jó az egész, hogy idegesítsen. Ha meg zihálok, akkor úgyis magas. Nem mindegy, hogy 152, vagy 157?
Ezen a héten már nincs világmegváltás, majd szombaton kell belehúzni.
Mint a vadlibáknak...
Pl.: ma betoppantak hozzánk és hirtelen felindulásból gyorsan sütögettünk hirtelen pár otthon fellelhetőt. Padlizsán, cukkini monnyuk elég ződ, de azért futogatáshoz inkább a mangalica szalonna csúszott.
Ez pont ideális kalóriafeltöltés P85 előtt.
Kell is, mert egyre gyanúsabb, hogy milyen jókat futok mostanában. Lazán, könnyedén, madárcsicsergősen.
Jó, a bal ülőideg némi reparálásra szorul, de ebben a korban már az is szerencse, hogy csak egy vmi fáj...
Szóval szeánsz előtt ilyen tájban általában marha nyögve nyelve szokott menni, de most nem szokik. Mostanában még a pulzusméréssel is próbálkoztam, de annyira hülyeségeket mér, hogy csak arra jó az egész, hogy idegesítsen. Ha meg zihálok, akkor úgyis magas. Nem mindegy, hogy 152, vagy 157?
Ezen a héten már nincs világmegváltás, majd szombaton kell belehúzni.
Mint a vadlibáknak...
2015. október 19., hétfő
Dupla Kérvény
Pedig tényleg nem mentem volna, de ugye én fatalista vagyok, vagy mi, tehát ezt nem utasíthattam vissza.
Jól tettem.
Valahogy ez az időszak nekem fekszik.
Már vége a gatyarohasztó nyárnak, újra tudok levegőt venni így végre futkorászom is:
július 28km
augusztus 153km
szeptember 291km
Ez meg pont elég ahhoz, hogy jól érezzem magam a Mátrában.
Tavaly Pepével örömködtem, most Krisztiánnal. Annyi volt a változás, hogy most a lefeléket teljesen óvatosba botorkáltuk. Kicsit rosszabb időnk lett, de sokat beszélgetve, jó hangulatban kerültünk kettőt a Kékes körül.
Oli régen mondta, hogy akkor jó az edzés, ha megint menne.
Háát, ha tovább lett volna világos tényleg lett volna kedvem a harmadik körhöz is, tehát ez jó edzés volt.
Asszem ennél kevesebbet már nem tudok frissíteni:
1 csom szezamki
1 db műzliszelet
1 marék datolya/mazsola
1 db banán
1 marék sajt
3 gerezd alma
1 l kólás víz
1 l víz
Nem mintha cél lenne, de elég volt.
Ráadásul nem volt sár, nem volt dagonya. Néhol ugyan fújt a szél, de tökéletes futóidő volt.
Eccerűen nem tudok belekötni.
Jól tettem.
Valahogy ez az időszak nekem fekszik.
Már vége a gatyarohasztó nyárnak, újra tudok levegőt venni így végre futkorászom is:
július 28km
augusztus 153km
szeptember 291km
Ez meg pont elég ahhoz, hogy jól érezzem magam a Mátrában.
Tavaly Pepével örömködtem, most Krisztiánnal. Annyi volt a változás, hogy most a lefeléket teljesen óvatosba botorkáltuk. Kicsit rosszabb időnk lett, de sokat beszélgetve, jó hangulatban kerültünk kettőt a Kékes körül.
Oli régen mondta, hogy akkor jó az edzés, ha megint menne.
Háát, ha tovább lett volna világos tényleg lett volna kedvem a harmadik körhöz is, tehát ez jó edzés volt.
Asszem ennél kevesebbet már nem tudok frissíteni:
1 csom szezamki
1 db műzliszelet
1 marék datolya/mazsola
1 db banán
1 marék sajt
3 gerezd alma
1 l kólás víz
1 l víz
Nem mintha cél lenne, de elég volt.
Ráadásul nem volt sár, nem volt dagonya. Néhol ugyan fújt a szél, de tökéletes futóidő volt.
Eccerűen nem tudok belekötni.
Olyan jó visszaolvasni
Bakker, olyan jó visszaolvasni, hogy villámcsapásként ért, hogy én ezt nem hagyom abba.
Mármint az írást.
Sem.
Mármint az írást.
Sem.
Jó cikk
Asszem amikor ezt írtam nem is olyan rég erre gondoltam igazán:
OTS
A tünetek amiket ebben a cikkben leírnak számomra tökéletesen ismertek. Hirtelen belelapozva egy-egy régi postba ilyen gyöngyszemeket találok. És nem egy ilyen volt, és nem egyszer...
Szóval asszem maradok a magam ura továbbra is...
OTS
A tünetek amiket ebben a cikkben leírnak számomra tökéletesen ismertek. Hirtelen belelapozva egy-egy régi postba ilyen gyöngyszemeket találok. És nem egy ilyen volt, és nem egyszer...
Szóval asszem maradok a magam ura továbbra is...
2015. október 8., csütörtök
Frissítés
Már megijedtünk, hogy alig lesz füge lekvárunk.
Nyáron alig 10 kilót sikerült szedni, a zánkai lelőhelyen meg megmetszették a bokrokat és alig tudtunk összegyűjteni 4 kg-nyit.
De tegnap eljött az igazság pillanata!
Szentbékkállán sikerült gyönyörű egészséges alapanyagot szedni.
12 kg már szép mennyiség...
Nyáron alig 10 kilót sikerült szedni, a zánkai lelőhelyen meg megmetszették a bokrokat és alig tudtunk összegyűjteni 4 kg-nyit.
De tegnap eljött az igazság pillanata!
Szentbékkállán sikerült gyönyörű egészséges alapanyagot szedni.
12 kg már szép mennyiség...
2015. október 6., kedd
Kivánságműsor
A tavalyi menet után idén is lett volna kedvem a Dupla Élményhez, de pár sem volt igazán, meg a kellő elszántság is hiányzott. Sajnáltam is amikor láttam, hogy betelt a keret.
Sebaj, gondoltam elmegyek pályát jelölni.
Szombat jelölés és futás, vasárnap a mezőny előtt megint egy futás. Tökéletese hétvégi program. Mivel vasárnap bazi szar idő lesz örültem is talán egy picit.
Erre ma kaptam egy meghívást!
Lesérült társ helyére szerződtettek, ráadásul ingyé.
Nemhiszemel.
Szombaton jelölök, majd vasárnap iszom a levét.
A hegyét is.
Mi ez, kívánságműsor?!
Sebaj, gondoltam elmegyek pályát jelölni.
Szombat jelölés és futás, vasárnap a mezőny előtt megint egy futás. Tökéletese hétvégi program. Mivel vasárnap bazi szar idő lesz örültem is talán egy picit.
Erre ma kaptam egy meghívást!
Lesérült társ helyére szerződtettek, ráadásul ingyé.
Nemhiszemel.
Szombaton jelölök, majd vasárnap iszom a levét.
A hegyét is.
Mi ez, kívánságműsor?!
2015. október 4., vasárnap
Bakonyi véradás
Nem lehet megúszni itt vér nélkül egy lájtosabb TT sem.
Elmentem az Ajkai lihegőre.
Megbántam.
Nem volt jó szervezés, vagyis nem is volt nagyon szervezve. Az egyetlen jele ennek a szalagozás lett volna, de azt hagyjuk.
Viszont voltam két kilátóban!
Ahol eddig még nem.
Nem sok ilyen van.
Az egyik egy iszonytatóan lerobban tákolmány, szinte hihetetlen, hogy áll még és elképesztő, hogy nincs lezárva. De legalább szép kilátás nyílik a Somló felé. A nevét nem tudom, csak azt, hogy Padragkút után van az Oroszlán-sziklákon.
A másik meg egy csilivili új. Teljesen értelmetlen helyen, zéró kilátással. A Kab-hegy alatt, biztos ami biztos, így a körpanorámából 120fok rögtön ugrott. A maradék 240-ben meg nincs mit látni. Viszont drága lehetett.
Van Angliában egy cselendzs, aminek keretében asszem a három legmagasabb csúcsot kell megmászni 24 óra alatt. Mászik, utazik, mászik, utazik, mászik. Van rá egy nap.
Ennek nyomán lehet, hogy összehozok egy hasonlót a Bakonyban. Már csak ezért is mert így lehet, hogy lenne vmi értelme ezeknek az új kilátóknak is.
1. Egybe lehetne venni a füredi, csopaki és hidegkúti kilátókat. Innen szép kilátás van a Balatonra. Ez kb 25 kili.
2. Papod meg a közelében nemrég felavatott, teljesen értelmetlen Fekete István-kilátó. Ez meg lenne 15 kiliből.
3. Széchenyi Zsigmond-kilátó. Na itt még nem voltam, csak elfutottam mellette. Mondjuk ide úgy kéne eljutni, hogy egy kicsit a környéket is be kelljen járni miatta. Megéri. Monnyuk legyen egy 20-as.
4. Itt Veszprémben is van egy most átadott, egy kis-kilátó és egy lebontott, de már újra épülő nagyobb kilátó. Nem messze a Csatár-hegyi-kilátó és most láttam, hogy az ős tiszafás buckáján, Bándon is épült egy. Ezeket fel lehetne fűzni egy körre. Ez is kb 25 kili.
5. A ma meglátogatott két kilátó kiegészítve Kab-heggyel. 15 kili.
6. Desszertnek a Kőris-hegy marad. 15 kili.
Kb 100 kilit kellene megtenni 24 óra alatt.
Nem is lenne rossz.
Autózni nem is kellene sokat, persze a rangsorban csak a futással töltött idő számítana, hogy nem a sofőrökön múljon a rangsor, meg ne törje össze magát ezért senki.
Csak előbb ki kéne próbálni ugye...
Elmentem az Ajkai lihegőre.
Megbántam.
Nem volt jó szervezés, vagyis nem is volt nagyon szervezve. Az egyetlen jele ennek a szalagozás lett volna, de azt hagyjuk.
Viszont voltam két kilátóban!
Ahol eddig még nem.
Nem sok ilyen van.
Az egyik egy iszonytatóan lerobban tákolmány, szinte hihetetlen, hogy áll még és elképesztő, hogy nincs lezárva. De legalább szép kilátás nyílik a Somló felé. A nevét nem tudom, csak azt, hogy Padragkút után van az Oroszlán-sziklákon.
A másik meg egy csilivili új. Teljesen értelmetlen helyen, zéró kilátással. A Kab-hegy alatt, biztos ami biztos, így a körpanorámából 120fok rögtön ugrott. A maradék 240-ben meg nincs mit látni. Viszont drága lehetett.
Van Angliában egy cselendzs, aminek keretében asszem a három legmagasabb csúcsot kell megmászni 24 óra alatt. Mászik, utazik, mászik, utazik, mászik. Van rá egy nap.
Ennek nyomán lehet, hogy összehozok egy hasonlót a Bakonyban. Már csak ezért is mert így lehet, hogy lenne vmi értelme ezeknek az új kilátóknak is.
1. Egybe lehetne venni a füredi, csopaki és hidegkúti kilátókat. Innen szép kilátás van a Balatonra. Ez kb 25 kili.
2. Papod meg a közelében nemrég felavatott, teljesen értelmetlen Fekete István-kilátó. Ez meg lenne 15 kiliből.
3. Széchenyi Zsigmond-kilátó. Na itt még nem voltam, csak elfutottam mellette. Mondjuk ide úgy kéne eljutni, hogy egy kicsit a környéket is be kelljen járni miatta. Megéri. Monnyuk legyen egy 20-as.
4. Itt Veszprémben is van egy most átadott, egy kis-kilátó és egy lebontott, de már újra épülő nagyobb kilátó. Nem messze a Csatár-hegyi-kilátó és most láttam, hogy az ős tiszafás buckáján, Bándon is épült egy. Ezeket fel lehetne fűzni egy körre. Ez is kb 25 kili.
5. A ma meglátogatott két kilátó kiegészítve Kab-heggyel. 15 kili.
6. Desszertnek a Kőris-hegy marad. 15 kili.
Kb 100 kilit kellene megtenni 24 óra alatt.
Nem is lenne rossz.
Autózni nem is kellene sokat, persze a rangsorban csak a futással töltött idő számítana, hogy nem a sofőrökön múljon a rangsor, meg ne törje össze magát ezért senki.
Csak előbb ki kéne próbálni ugye...
2015. szeptember 20., vasárnap
Ugorgyunk neki - az írásnak is...
Sajnos - vagy nem - ezzel a százassal aztán el is fogyott a lendületem nyárra.
Volt egy Lavaredo betli, amit ezért sajnálok, mert jól ment és egyre jobban, csak épp aztán mégsenagyonlettjó.
Nem bánom, nem volt mit tenni, napok kellettek mire helyrebillent a gyomrom állapota.
Júliusban sikerült 28,25km-t futni.
No comment, talán csak annyi lehet a pozitívum, hogy nem volt deréknyavalyám. A bal ülőidegem meg legalább pihent...
Augusztus remek 153 kilivel zárult, amibe a hó végi MagasBakony50 TT is benne foglaltatik. Csak 10p-et rontottam a tavalyi eredményemen, de az ajándék vacsorameghívás így is zsebbe került :)))!
Voltunk előtte egy hetet a Magas-Tátrában és ott azért végre elindult valami fajta reggeli mocorgás. Végre reggel kesztyűt kellett húzni, ez azért eléggé emberi hőfok volt megint!
A szeptember meg eddig a TDG kísérettel telt.
Ha kilik nem is, de szint az gyűlt. 9500m asc jött össze, pedig még az 1/3-a hátra volt. Még szerencse, hogy csak kíséret voltam...
Sajnos a lehetséges sérülések és nyavalyák sorát bővítettem egy lábszétázós tünettel is. Eddig ilyenem nem volt, most már ügyelhetek erre is.
A kérdéses nap 16:27-kor indultam Fridi elé és másnap 12:00-re értem vissza az autóhoz...
19:33 órányi lábáztatást sajnos nem tolerál a lábam, de monnyuk csak az utolsó 1:30 volt gáz, de az nagyon.
Volt egy Lavaredo betli, amit ezért sajnálok, mert jól ment és egyre jobban, csak épp aztán mégsenagyonlettjó.
Nem bánom, nem volt mit tenni, napok kellettek mire helyrebillent a gyomrom állapota.
Júliusban sikerült 28,25km-t futni.
No comment, talán csak annyi lehet a pozitívum, hogy nem volt deréknyavalyám. A bal ülőidegem meg legalább pihent...
Augusztus remek 153 kilivel zárult, amibe a hó végi MagasBakony50 TT is benne foglaltatik. Csak 10p-et rontottam a tavalyi eredményemen, de az ajándék vacsorameghívás így is zsebbe került :)))!
Voltunk előtte egy hetet a Magas-Tátrában és ott azért végre elindult valami fajta reggeli mocorgás. Végre reggel kesztyűt kellett húzni, ez azért eléggé emberi hőfok volt megint!
A szeptember meg eddig a TDG kísérettel telt.
Ha kilik nem is, de szint az gyűlt. 9500m asc jött össze, pedig még az 1/3-a hátra volt. Még szerencse, hogy csak kíséret voltam...
Sajnos a lehetséges sérülések és nyavalyák sorát bővítettem egy lábszétázós tünettel is. Eddig ilyenem nem volt, most már ügyelhetek erre is.
A kérdéses nap 16:27-kor indultam Fridi elé és másnap 12:00-re értem vissza az autóhoz...
19:33 órányi lábáztatást sajnos nem tolerál a lábam, de monnyuk csak az utolsó 1:30 volt gáz, de az nagyon.
2015. június 16., kedd
B., nem vagy te százas
Mi a terv?
Még világosban visszaérni. - válaszolom.
Látom rajta, hogy azt gondolja 'cöcöcö, kicsi csíra...'
Pontban nyolckor startoltatom magam.
Már az első méteren egyedül vagyok. Nincs tömeg ami magával rántana, nincs nagy tülekedés.
Pár csipát dörzsölgető sátras között kocogok el, majd rögtön patakátkeléssel melegítek. Egész pontosan pár percnyi futó mozgás után a Zörög-heggyel melegítek, de nem futva.
8perces kiliknél jobbat átlagban - ez a cél. Ezzel a 40+ - nagycsaládos - vidéki - 185-190 cm magas - kamáslis - HOKA-s kategóriában fix a dobogó.
Már ha lenne.
Már ha verseny lenne...
De nem verseny ez csak a bő két évnyi bakonyi barangolás emlékeinek lajstromba szedése, felidézése és összegzése. Az egész útvonalból talán 5 kili ismeretlen.
Szóval Zörög-hegy. Igen, rögtön itt a sárga-zöld kereszteződés, amit tavaly agyonszalagozva is benéztem. Most is benézem, de most azért, mert be KELL nézzem. Egyenesen tovább. Húúú, tél óta belehúzott a vegetáció. Az keresztezett irtáson zöld minden, úgy derék magasságig. Hullámzik enyhén és pont jól futható. Csesznek felé még két bringást is befogok, nekik a terep azért nem kedvez, az elmúlt idők esői szép barázdákat húztak az agyagos ösvényre.
Nem szuszogni, nem izzadni, csak épp egy picit a talajhoz érni. Csak lebegni egy picit a puha csernozjom felett...
Csesznekre beérve rögtön az ismerős kék kúthoz térdepelek. Vizezés, ivás.
A Kőmosó-szurdoknál az első pont, gyors pecsét, majd irány a szűk völgyecske. Meglepő, de ez épp ismeretlen kis szakasz. Eddig valahogy mindig elfutottam felette. Most pótlom a mulasztást, bár az átlagom nem javítja. Épp annyi víz van a szurdok alján, hogy szép legyen. Még könnyen átjárható, de nem csont száraz. 10 perc, de meseszép.
Kis szántóföld menti csoszogás után a Töbör-hegy oldalában rácsatlakozom a Bakonyi Mikikről jól ismert szakaszra az Ördögárok-felé. Itt szoktuk Fridivel egymást ráncigálni a csúszós ösvényeken a tömegben. Most se tömeg, se csúszós pálya, viszont olyan buja a növényzet, hogy néha elbizonytalanodom, hogy jó helyen járok-e. Itt is optimális a vízmennyiség, az átkeléseket épp megúszom száraz lábbal. A láncos szakaszokon most nem kell várnom senkire, de így sem tudok rendesen haladni. A 7:30-as átlag nem akar mozdulni, pedig minden adódó pár méter futok. Eszemiszom, aliglélegzem, nemizzadok, ahogy meg vagyon írva az ultratankönyvekben.
Aztán az egyik mászásnál hallom, hogy csippan az órám. No, biztos most állt le - gondolom, de nem, most indul el. Bravó, akkor állt egy ideje, ezért volt olyan stabil az az átlag...
A zöld elágazásnál olyan szépek a pontőr lányok, hogy először nem is hittem, hogy ott pont van. De, bizony. Ott a pont...
A zöld szokásához híven sunyin emelkedik és kissé saras, de minden erőlködés nélkül megy.
Kis ereszkedés Géza-háza elágazáshoz, ahol télen a Mikulás személyesen szokott pontőrködni, de most csak egy sodrós balos lesz belőle. A legelőn, felfelé menet tankolás, mert a 82-es úthoz még hajnalban kitettem egy depót, addig célszerű lenne mindent magamba gyűrni.
Felérek és a gyorsan megtalált motyóból még egy banánt és egy hideg nektársört is leküldök. Kezembe veszem a ropis zacsit és lassú ropogtatások közepette kelek át az úton. Kitett rész, de még nincs igazán meleg. Az erdőbe érve aztán lejt is egy kissé, így csak a dágvány kerülgetése szab határt az élvezetnek. Ízlelgetem a hangtalan suhanást Károlyházáig, majd a sárgán a Cuha völgyéig.
A pont a porva-cseszneki vasútállomás büféjében van, de erről nem nagyon tud az ott dolgozó legény. Sebaj, kapok egy pecsétet, meg vizet. Ennél egyelőre nem is kell több.
Innen a jelzetlen dózeren megyek tovább. Jól futható és még árnyékban is van. Vmi kanyarnál kell majd letérni, remélem nem vétem el. Nem, mert ezt nem is lehet.
Hopp, innen aztán full szánsájn a szántóföldek között. Kicsit bizonytalan vagyok fejben, hogy akkor hogy is fogok én Porváról Borzavárra jutni, de kiderül, hogy sehogy, mert épp az utóbbi határában köt ki az út az aszfaltra. Innen ismerős a fíling, mert legutóbb a családdal pont akkor sikerült itt bicajozni, amikor az olvadt aszfalton meglátszottak a keréknyomaink... Most sincs hideg... Egész konkrétan ember fia nincs az utcákon, mert miért is lenne ebben a hőségben. A kék kutat várom, de lassan rájövök, hogy előbb lesz a szépalmapusztai lehajtó mint a kút. Rövid meleg, vagy hosszú hideg? Inkább rövid...
Innen hullámzó aszfalt és full nap. Végig szépen futva megy és még csak nem is kell erőlködni. Bekapcsolom a mentális légkondit és egész jól működik. Remélem nem fogyaszt sokat. A karámoktól aztán végre lejtő. Kicsit köves ugyan, de lejt. A balos nem vétem el, nem is véthetem, mert februárban a retinámba égettem, amikor majdnem derékig érő hóban jöttem erre, csak épp szemből. Most csak a a fű ér derékig. Az sem rossz. A télen dágványos olvadékos rész most sem szebb, de legalább látom hova lépek.
Megváltás az aszfalt, majd pár perc a kisszépalmai pont. Itt is lányok és itt is szépek...
Víz, sós kenyérszelet, majd megfontolt Kőris-hegy támadás a kéken. Csak nagyon keveset kocogok bele. Alig több mint tizenöt perc és már újra pecsételek a kilátónál. Innen a kedvenc pirosomon ereszkedhetek lefelé. Ebbe az irányba talán ha egyszer haladtam, általában felfelé szoktam jönni. Voltam itt már hóban, tavaszi medvehagymában, nyári hőségben és őszi színorgiában is. Rengetegszer. Imádom ezt a részt, gyönyörű a bükkös. És árnyas és szellős. Próbálom nem elfutni, talán sikerrel. 30 perc flow ez a rész.
A parkolóban megkérdek egy srácot, hogy tud-e valamit a pontról, de nem tud. Aztán gyanús lesz az asztalnál ülő két ember és jól gyanítom, ők a pont. A srác meg épp nem tudta, hogy milyen TT-n is van. Spongyát rá. Ellátás nincs.
Van viszont patak és kék kereszt, ami a patak mellett halad. Még az ösvényt is látni, tehát full komfort. Tavaly derékig ért ilyenkor a csalán, most épp csak térdig. Micsoda lazaság! Lassan azért kifogyok mindenemből, így nagyon kezdem várni, hogy Bakonybélben találjak vmi boltot, vagy kocsmát. De mindnek előtt kedvenc kék kutamat látogatom meg a buszfordulónál. Teljes zuhany. Hűtés, ivás, dagonyázás. A bolt nyitva, így egy hideg kólával és egy fagyival leszek gazdagabb. Csak később jut eszembe, hogy ropit is vehette volna. Azért elégedetten markolom mindkét jéghideg szerzeményem és el is kél a segítség, mert egy óra körül jár az idő és pokoli meleg van. A vizes ruha még rádob egy lapáttal a hűtésre, így egész jól megúszom ezt a szakaszt. Mire a kegyhelynél lévő ponthoz érek újabb két fürdésen és a teljes fagyi betermelésén túl vagyok. Itt a víz mellett még egy teljes zacsi ropit is kapok, amit kézcsókkal honorálok a pontőr hölgy legnagyobb meglepetésére. Innen irány a Hajag. Hajjaj...
Tavaly a piros négyzet brutális harccal végződött, idén kihagynám ezt a műsorszámot.
Már az eleje sokkal szarabb, mint legutóbb. Saras és egy egész gulya túrta össze, alig bírok ugrándozni, ezen a terepen. Aztán már csak magas a fű. Idén még a patak is folyik, bár érdekes a színe... Egy sapkavizezésre azért még jó.
No, lassan valami okos balost kellene vegyek, mert különben bekebelez a csalán és a szeder. A Szekrényes-kő előtt érzésre elkanyarodok és meg is lelek pár 'T' jelzést. Huhh ez szerencse! De persze nem örülhetek sokáig, mert kiderül, hogy teljesen járhatatlanná válik a nem létező ösvény. Az irányt érzem, tudom, hogy felettem fut vhol a sárga sáv és a dózer, de jó lenne minél rövidebbre venni ezt a részt. Egyre vadabb a biotóp és egy hevenyészett fakitermelés maradványaiba is belefutok. Futok?! Cöcöcö... Nénykézláb mászom. Végre valami járható részre lelek, de ez nem épp jó irányba visz. Kicsit talán visszafelé, de legalább felfelé. OK. meglátjuk. Pár perc után elérem a dózert, csak épp fogalmam sincs merre vagyok. Felfelé az biztos, de hogy milyen messze még a teteje?
Hát messze... És persze full nap. Itt azért sok a séta. Nem kéne, de ha futok, akkor tuti fejre állok ebben a hőségben. És megint kanyar és megint, és megint... a világon nincs ennyi kanyar...
(folyt köv.)
Még világosban visszaérni. - válaszolom.
Látom rajta, hogy azt gondolja 'cöcöcö, kicsi csíra...'
Pontban nyolckor startoltatom magam.
Már az első méteren egyedül vagyok. Nincs tömeg ami magával rántana, nincs nagy tülekedés.
Pár csipát dörzsölgető sátras között kocogok el, majd rögtön patakátkeléssel melegítek. Egész pontosan pár percnyi futó mozgás után a Zörög-heggyel melegítek, de nem futva.
8perces kiliknél jobbat átlagban - ez a cél. Ezzel a 40+ - nagycsaládos - vidéki - 185-190 cm magas - kamáslis - HOKA-s kategóriában fix a dobogó.
Már ha lenne.
Már ha verseny lenne...
De nem verseny ez csak a bő két évnyi bakonyi barangolás emlékeinek lajstromba szedése, felidézése és összegzése. Az egész útvonalból talán 5 kili ismeretlen.
Szóval Zörög-hegy. Igen, rögtön itt a sárga-zöld kereszteződés, amit tavaly agyonszalagozva is benéztem. Most is benézem, de most azért, mert be KELL nézzem. Egyenesen tovább. Húúú, tél óta belehúzott a vegetáció. Az keresztezett irtáson zöld minden, úgy derék magasságig. Hullámzik enyhén és pont jól futható. Csesznek felé még két bringást is befogok, nekik a terep azért nem kedvez, az elmúlt idők esői szép barázdákat húztak az agyagos ösvényre.
Nem szuszogni, nem izzadni, csak épp egy picit a talajhoz érni. Csak lebegni egy picit a puha csernozjom felett...
Csesznekre beérve rögtön az ismerős kék kúthoz térdepelek. Vizezés, ivás.
A Kőmosó-szurdoknál az első pont, gyors pecsét, majd irány a szűk völgyecske. Meglepő, de ez épp ismeretlen kis szakasz. Eddig valahogy mindig elfutottam felette. Most pótlom a mulasztást, bár az átlagom nem javítja. Épp annyi víz van a szurdok alján, hogy szép legyen. Még könnyen átjárható, de nem csont száraz. 10 perc, de meseszép.
Kis szántóföld menti csoszogás után a Töbör-hegy oldalában rácsatlakozom a Bakonyi Mikikről jól ismert szakaszra az Ördögárok-felé. Itt szoktuk Fridivel egymást ráncigálni a csúszós ösvényeken a tömegben. Most se tömeg, se csúszós pálya, viszont olyan buja a növényzet, hogy néha elbizonytalanodom, hogy jó helyen járok-e. Itt is optimális a vízmennyiség, az átkeléseket épp megúszom száraz lábbal. A láncos szakaszokon most nem kell várnom senkire, de így sem tudok rendesen haladni. A 7:30-as átlag nem akar mozdulni, pedig minden adódó pár méter futok. Eszemiszom, aliglélegzem, nemizzadok, ahogy meg vagyon írva az ultratankönyvekben.
Aztán az egyik mászásnál hallom, hogy csippan az órám. No, biztos most állt le - gondolom, de nem, most indul el. Bravó, akkor állt egy ideje, ezért volt olyan stabil az az átlag...
A zöld elágazásnál olyan szépek a pontőr lányok, hogy először nem is hittem, hogy ott pont van. De, bizony. Ott a pont...
A zöld szokásához híven sunyin emelkedik és kissé saras, de minden erőlködés nélkül megy.
Kis ereszkedés Géza-háza elágazáshoz, ahol télen a Mikulás személyesen szokott pontőrködni, de most csak egy sodrós balos lesz belőle. A legelőn, felfelé menet tankolás, mert a 82-es úthoz még hajnalban kitettem egy depót, addig célszerű lenne mindent magamba gyűrni.
Felérek és a gyorsan megtalált motyóból még egy banánt és egy hideg nektársört is leküldök. Kezembe veszem a ropis zacsit és lassú ropogtatások közepette kelek át az úton. Kitett rész, de még nincs igazán meleg. Az erdőbe érve aztán lejt is egy kissé, így csak a dágvány kerülgetése szab határt az élvezetnek. Ízlelgetem a hangtalan suhanást Károlyházáig, majd a sárgán a Cuha völgyéig.
A pont a porva-cseszneki vasútállomás büféjében van, de erről nem nagyon tud az ott dolgozó legény. Sebaj, kapok egy pecsétet, meg vizet. Ennél egyelőre nem is kell több.
Innen a jelzetlen dózeren megyek tovább. Jól futható és még árnyékban is van. Vmi kanyarnál kell majd letérni, remélem nem vétem el. Nem, mert ezt nem is lehet.
Hopp, innen aztán full szánsájn a szántóföldek között. Kicsit bizonytalan vagyok fejben, hogy akkor hogy is fogok én Porváról Borzavárra jutni, de kiderül, hogy sehogy, mert épp az utóbbi határában köt ki az út az aszfaltra. Innen ismerős a fíling, mert legutóbb a családdal pont akkor sikerült itt bicajozni, amikor az olvadt aszfalton meglátszottak a keréknyomaink... Most sincs hideg... Egész konkrétan ember fia nincs az utcákon, mert miért is lenne ebben a hőségben. A kék kutat várom, de lassan rájövök, hogy előbb lesz a szépalmapusztai lehajtó mint a kút. Rövid meleg, vagy hosszú hideg? Inkább rövid...
Innen hullámzó aszfalt és full nap. Végig szépen futva megy és még csak nem is kell erőlködni. Bekapcsolom a mentális légkondit és egész jól működik. Remélem nem fogyaszt sokat. A karámoktól aztán végre lejtő. Kicsit köves ugyan, de lejt. A balos nem vétem el, nem is véthetem, mert februárban a retinámba égettem, amikor majdnem derékig érő hóban jöttem erre, csak épp szemből. Most csak a a fű ér derékig. Az sem rossz. A télen dágványos olvadékos rész most sem szebb, de legalább látom hova lépek.
Megváltás az aszfalt, majd pár perc a kisszépalmai pont. Itt is lányok és itt is szépek...
Víz, sós kenyérszelet, majd megfontolt Kőris-hegy támadás a kéken. Csak nagyon keveset kocogok bele. Alig több mint tizenöt perc és már újra pecsételek a kilátónál. Innen a kedvenc pirosomon ereszkedhetek lefelé. Ebbe az irányba talán ha egyszer haladtam, általában felfelé szoktam jönni. Voltam itt már hóban, tavaszi medvehagymában, nyári hőségben és őszi színorgiában is. Rengetegszer. Imádom ezt a részt, gyönyörű a bükkös. És árnyas és szellős. Próbálom nem elfutni, talán sikerrel. 30 perc flow ez a rész.
A parkolóban megkérdek egy srácot, hogy tud-e valamit a pontról, de nem tud. Aztán gyanús lesz az asztalnál ülő két ember és jól gyanítom, ők a pont. A srác meg épp nem tudta, hogy milyen TT-n is van. Spongyát rá. Ellátás nincs.
Van viszont patak és kék kereszt, ami a patak mellett halad. Még az ösvényt is látni, tehát full komfort. Tavaly derékig ért ilyenkor a csalán, most épp csak térdig. Micsoda lazaság! Lassan azért kifogyok mindenemből, így nagyon kezdem várni, hogy Bakonybélben találjak vmi boltot, vagy kocsmát. De mindnek előtt kedvenc kék kutamat látogatom meg a buszfordulónál. Teljes zuhany. Hűtés, ivás, dagonyázás. A bolt nyitva, így egy hideg kólával és egy fagyival leszek gazdagabb. Csak később jut eszembe, hogy ropit is vehette volna. Azért elégedetten markolom mindkét jéghideg szerzeményem és el is kél a segítség, mert egy óra körül jár az idő és pokoli meleg van. A vizes ruha még rádob egy lapáttal a hűtésre, így egész jól megúszom ezt a szakaszt. Mire a kegyhelynél lévő ponthoz érek újabb két fürdésen és a teljes fagyi betermelésén túl vagyok. Itt a víz mellett még egy teljes zacsi ropit is kapok, amit kézcsókkal honorálok a pontőr hölgy legnagyobb meglepetésére. Innen irány a Hajag. Hajjaj...
Tavaly a piros négyzet brutális harccal végződött, idén kihagynám ezt a műsorszámot.
Már az eleje sokkal szarabb, mint legutóbb. Saras és egy egész gulya túrta össze, alig bírok ugrándozni, ezen a terepen. Aztán már csak magas a fű. Idén még a patak is folyik, bár érdekes a színe... Egy sapkavizezésre azért még jó.
No, lassan valami okos balost kellene vegyek, mert különben bekebelez a csalán és a szeder. A Szekrényes-kő előtt érzésre elkanyarodok és meg is lelek pár 'T' jelzést. Huhh ez szerencse! De persze nem örülhetek sokáig, mert kiderül, hogy teljesen járhatatlanná válik a nem létező ösvény. Az irányt érzem, tudom, hogy felettem fut vhol a sárga sáv és a dózer, de jó lenne minél rövidebbre venni ezt a részt. Egyre vadabb a biotóp és egy hevenyészett fakitermelés maradványaiba is belefutok. Futok?! Cöcöcö... Nénykézláb mászom. Végre valami járható részre lelek, de ez nem épp jó irányba visz. Kicsit talán visszafelé, de legalább felfelé. OK. meglátjuk. Pár perc után elérem a dózert, csak épp fogalmam sincs merre vagyok. Felfelé az biztos, de hogy milyen messze még a teteje?
Hát messze... És persze full nap. Itt azért sok a séta. Nem kéne, de ha futok, akkor tuti fejre állok ebben a hőségben. És megint kanyar és megint, és megint... a világon nincs ennyi kanyar...
(folyt köv.)
2015. június 12., péntek
Bocsi
A hülyeség emlékművéhez nem 30-40 hanem 132m3, igen, igen százharminckét köbméter fát használtak fel.
És büszkék rá!
Nem is mertem azzal számolni, hogy teljesen tömör az egész, de megint a valóság felülírt minden abnormális képzeletet is...
Tényleg, ez a legjobb szöveg amit mostanában olvastam:
Magyarország államformája: Hírcsárda.
És büszkék rá!
Nem is mertem azzal számolni, hogy teljesen tömör az egész, de megint a valóság felülírt minden abnormális képzeletet is...
Tényleg, ez a legjobb szöveg amit mostanában olvastam:
Magyarország államformája: Hírcsárda.
2015. június 11., csütörtök
Balcsi
Egész elemi erővel csapott belém, hogy milyen egy lüke voltam eddig.
Itt lakunk a Balaton közelében és ennek ellenére tavaly egyszer voltam úszni.
Ez így nem jó.
A héten már háromszor voltam az Örvényesi szabad strandon.
Dél környékén elugrok, úszom egyet, lepihenek, megebédelek.
1ó az egész és megy a nap tovább.
Hogy ezt mér' nem csináltam eddig? Fel nem foghatom...
Bakonyi Nemszáz beszámolót meg írom, de egyre jobban unom magam, lehet, h nem készül el soha. Ez sem...
Itt lakunk a Balaton közelében és ennek ellenére tavaly egyszer voltam úszni.
Ez így nem jó.
A héten már háromszor voltam az Örvényesi szabad strandon.
Dél környékén elugrok, úszom egyet, lepihenek, megebédelek.
1ó az egész és megy a nap tovább.
Hogy ezt mér' nem csináltam eddig? Fel nem foghatom...
Bakonyi Nemszáz beszámolót meg írom, de egyre jobban unom magam, lehet, h nem készül el soha. Ez sem...
2015. június 3., szerda
Bakony + 100
Az uccsó három héten abszolvált három darab futás ellenére nem tudok nem elmenni a Bakonyi Nemszázra.
Hét végén még lepakoltam két depót is és néztem két kellemes kerülő útvonalat (mert itt szabad). Ezzel meg is volt a felkészülés.
Annyira szép az erdő, annyira üde, hogy nem tudok nem elmenni. Bakker... kicsit gyalogolok, kicsit kocorászom, kicsit nézelődöm... kint a Bakonyban. Ismerős helyeken, szinte otthon.
Aztán este vár az évente megrendezésre kerülő utcabál. Kis, talán 150m hosszú utcánkban ilyenkor kitelepülnek a lakók és mindenki hoz vmit a közösbe.
Eszemiszom, dínomdánom...
Milllyen nap!
Hét végén még lepakoltam két depót is és néztem két kellemes kerülő útvonalat (mert itt szabad). Ezzel meg is volt a felkészülés.
Annyira szép az erdő, annyira üde, hogy nem tudok nem elmenni. Bakker... kicsit gyalogolok, kicsit kocorászom, kicsit nézelődöm... kint a Bakonyban. Ismerős helyeken, szinte otthon.
Aztán este vár az évente megrendezésre kerülő utcabál. Kis, talán 150m hosszú utcánkban ilyenkor kitelepülnek a lakók és mindenki hoz vmit a közösbe.
Eszemiszom, dínomdánom...
Milllyen nap!
2015. május 31., vasárnap
Izmos hét
Csak a szokásos május.
A szakadó esőben való futást megúsztam (szó szerint és képletesen) nátha nélkül, de a vasárnapi szép időben sikerült betaknyulni.
Heti pihi lett belőle.
Ma egy kis rehab futás volt.
A 'lepényhal megy utoljára' jegyében a szombati Nemszázra depóztam.
Nem értem honnan ez az optimizmus, de egy hét hosszú idő...
A szakadó esőben való futást megúsztam (szó szerint és képletesen) nátha nélkül, de a vasárnapi szép időben sikerült betaknyulni.
Heti pihi lett belőle.
Ma egy kis rehab futás volt.
A 'lepényhal megy utoljára' jegyében a szombati Nemszázra depóztam.
Nem értem honnan ez az optimizmus, de egy hét hosszú idő...
2015. május 23., szombat
Gyepű50
A hétvégi össznépi derbi kimarad, de azért a töketlenre sikerült hét végére terveztem a Káli60-at. Már vagy nyolc éve tervezem...
Aztán logisztika, meg felkelés - jó, igen, punnyadékság - okán este gyorsan a Gyepű50 mellett döntöttem.
Múlt héten a keleti Bakony ismeretlen részeit jártam be, most párnyugati ösvény várt rám.
Olyan nyolc körül indultam Farkasgyepűről, teljesen meglepő módon szakadó esőben. Konkrétan 10m alatt teljesen vizes voltam. Ezt ezért én alapjába véve szeretem, kár lenne tagadni. A CCC-s kabala kis széldzsekim volt rajtam. Ha ott viharban bevált, most itt a Bakonyban is be fog - gondoltam.
Rögtön egy ismeretlen résszel indult a menet, kék +.
Széles dózer, kellemetlenül köves és lejt. Monnyuk hőt nem termeltem rajta sokat viszont rögtön konstatáltam, hogy nem lesz sár a túrán, mivel ugye ha patakban fut az ember, akkor ott nincs sár...
Németbánya gyorsan eljött.
Szeretem ezt a települést, szép zsákfalu, nem egy pörgős hely. Itt ellenőrző pont lett volna, de mire észbe kaptam, már át is futottam rajta. Így jártam...
Innen a piros+, amit csak részleteiben ismerek.
Húúúú, ez finom rész, egész jól emelkedett! Felveszem a repertoárba.
A Pénz-lik környéke ismerős. Párás, ködös volt az idő, de szél nem fújt. A friss zöld növényzet baromi jól nézett ki ebben a fel-fel szálló fehér köntösben.
Gyors kódolvasás után kis töketlenkedés, mert szépen tovább indultam a jelzésen. Még jó, hogy az imént általam helyes irányba terelt sporttársak utánam szóltak, hogy nem arra, az arra. Majdnem négykézlábas visszamászás lett a dologból, de az új HOKA tette a dolgát.
(Mert ugye mikor is avassam fel az új Rapát, ha nem ebben a cuppogós dágványban?!)
Itt aztán kis flikk-flakk volt az útvonalban. Kis jelzés, kis szalag, megint jelzés.
Ezt aztán a továbbiakban sem értettem meg igazán.
Ha van egy jelzett út, akkor sztem tök értelmetlen, amúgy jellegtelen, semmi pluszt nem adó jelzetlen csapásokra vinni az utat, ráadásul elég hektikus szalagozási gyakorisággal.
Egy kis telefonálgatás közben szépen leértem az aszfaltra, majd túlfutottam egy letérésen. Aztán vissza, aztán letértem ott ahol nem kellett volna, aztán itinert olvastam a szakadó esőben. Pár percbe azért beletelt, mire rájöttem az útvonaltervező szándékaira... A szép, színes térképmellékletet meg úgy rajzolták, hogy az útvonal alatt pont nem látszottak a jelzések. Finom...
No, végül az ismert kék sáv után egy erdészeti dózer jött, majd megint a kék.
Huuhhh, nem volt eccerű...
Na de ami ez után jött!
A Pisztrángos-tó előtt levittek megint egy szép, friss irtásra, ahol jelzés sem volt. Nyomolvasás a köbön! Old Satterhand kutyafasza volt hozzám képest, ráadásul szedresben, csalánosban, esőben...
És végül..., és végül..., és végül nem volt semmi, hanem négykézláb visszamásztunk a Pisztrángos-tóhoz. Jó volt na!
Innen végre ismerős helyeken kolbászoltunk egy keveset, majd az első, kisebb 15 kilis kör végén megint Farkasgyepűre érkeztünk.
Innen sárga sáv. A 83-as mentén egy darabon, majd meglett a letérés is. Gyanúsan eseménytelen lejtő következett. Kiértünk egy csodálatos bakonyi kaszálóra, ahol bizony villanypásztorok között kellett haladni. Kicsit gyanús is volt a sok állat meg karám. Mire bevillant, hogy ilyen helyen kutya is szokott lenni, már jött is egy borjú méretű komondor.
Fasza.
Jobbra villany, balra villany, elöl eb.
Szépen megfordultam és óvatos, természetes mozdulatokkal majd összeszartam magam.
Most akkor mi lesz? Vissza Farkasgyepűre? Ennyi volt mára? Kapaszkodtam visszafelé és arra jutottam, hogy kievickélek vhogy a 83-as útra és azon besodródom Bakonyjákóra.
Próbáltam tudományosan valami ösvényt keresni, de aztán csak bevetettem magam a helyi flórába. Épp azon gondolkoztam, hogy max. Hunor és Magor járhatott itt előttem, amikor egy jókora agancsot találtam.
Naugye! Montam, hogy jó felé járok, ez biztos a csodaszarvasé volt. Kicipeltem az aszfalt közelébe, majd egyszer visszanézek érte, ha erre lesz dolgom.
Azért azt nem mondanám, hogy nagyon élveztem a főút mellett kocorászást, de 5 perc nem a világ.
A falu is volt vagy 1,5 kili. Túl sokan nem flangáltak kint...
Még a rajtban mondták, hogy a sportpálya mellett lesz egy kis víz.
No, aki ismeri a helyi viszonyokat, az tudja, hogy ez azt jelenti, hogy legalább egy Niagarán kell átkelni úgy, hogy két fehér cápa is részt vesz a mentésben...
Csodálkoztam is, hogy a balszélső helyén milyen simán suhanok ki a faluból.
Nem sokáig.
Már jöttek is szembe a túratársak, hogy bizony itt fennforgás van, mert víz alatt az ösvény.
Noésakkormivan?
Mennyi az annyi?
20-30 centi.
Banyek, ez a gond?
Látom, hogy tényleg szép a kép.
Jobbra a megáradt Bitva hömpölyög, balra a meredek Jákó-hegy oldala némi fiatalos susnyás vegetációval.
Most én megmutatom, hogy ki a betyár a gáton!
20-30cm. Cöcöcö...
Sárga, sáros lé.
Ellepi a cipőmet, a sípcsontom közepéig ér, a térdem fölé, combközépig, majd derékig. Némi keréknyomot vélek érezni a talpam alatt, de a mélység nem igazán csökken. Derékig merülve haladok vagy 20m-t és látom, hogy a jelzéses fa egy tó közepén álldogál. Ott már sodrás is van rendesen. Kicsit balra el, majd combközép mélységűben haladgatok. Megint mélyebb aztán vége, mert innen már mélyül a patakmeder. Nénykézláb kimászom a partoldalra és haladgatok, bújkálok. Remélem a Suunto sárálló is mert egy seggen csúszás után nem is látom a kezemen olyan trutyis leszek.
Végül is nincs radioaktív veszély, nem lőnek, tehát valahogy csak lehet haladni. Ha 50cm 'magasra' összekuporodom a földön, akkor remek vadcsapásokat veszek észre, így remekül haladok. Van ahol sikerül 55perces kiliket abszolválni.
Remek!
Az ember hajlamos dramatizálni e helyzetet, de utólag visszanézve nem tartott negyed óráig sem ez a kis kerülő. Oszt egy kicsit saras lettem. Vizesebb már nem lehettem...
Egyébként meg ez egy szép rész, csak épp nem áradáskor kell erre jönni.
Valami csoda folytán a kilátóhoz való elágazást is megleltem és egy gyors oda-vissza kanyarral a szükséges kódot is begyűjtöttem. Sajnos kilátás az nem volt, majd legközelebb az is lesz.
Szalagozás segítségével aztán Szarvaskő-vára is feltűnt. Fényképről ismerős, de ezek mellet a fényviszonyok mellett különösen szép volt.
Döbröntén habzsi-dőzsi pont.
Nutellás kenyeret kapok és meleg teát!!!!!
Innen leginkább szalagozáson haladtunk. De ez legalább szép rész. Nagyon szép. Kövér, bakonyi legelők, hagyásfák, ligetek. Csodás!
Aztán egyszer csak az Ödön-forrásnál találtam magam. No, ez ismerős. És előre féltem, mert itt egy olyan részen kell majd átkelni, ahol ősszel több mint 2m-es szűz csalánoson kellett jó darabon haladnom. Most persze keskeny ösvény van és csak fél méter csalán. Piha.
A hidat még épp nem sodorta el az ár, pár deszkája még kilátszott így óvatosan át tudtam kelni rajta.
A másik oldalon nemes egyszerűséggel egy oldalágban kellett haladni, de itt csak térdig ért a víz. Mivel mindkét oldalon fiatal akácos, a kerülésről szó sem lehetett.
A szalagozók idáig jöhettek mert innen aztán csak a helyismeretem miatt nem tévedtem el. A zöld+ most is szép volt. Egy malomrom mellett haladtam el és bár itt pont lett volna, sem embert, sem kódot nem találtam. Volt viszont magas fű és ezer kis erecske. Attól nem kellett félnem, hogy hamar kiszárad a cipőm...
Még egy kis gázlós átkelés, majd végre ismerős dózer!
Innen egy jó darabon megint jelzésen kellett haladni. Víz az volt, de ezek inkább csak tócsák voltak, sár viszont alig.
Magyarpolány szélén azért egy jó kilis cuppogós sárdagasztásba azért belefutottam. Szó szerint. Itt aztán a településen sem szalag, sem a leírás nem segített, a térképvázlatról nem is beszélve. Érzésre mentem. A kálvária itt elég komoly, nem holmi kis földkupacra kell gondolni. Lépcsősor és nem viccel. Itt sem volt sem ember, sem kód.
Leereszkedtem még egy faluszéli kaszálóra, aztán megint vissza a faluba, aztán ide-oda töketlenkedtem ,de végre kitaláltam, az amúgy meseszép faluból
Ide vissza kell még jönnöm!!!
Igen, vissza, de nem a sárga+-en. Szántóföldek között halad és nincs jelzés és cuppogósan vendégmarasztaló... Több mint 4 kili.
Volt két nagyobb trágyahalom is út közben, ott csak arra koncentráltam, hogy a barna vízbe ne nagyon lépjek...
És megint patakátkelés, és egy kis nekirugaszkodás és Farkasgyepűn voltam megint.
Tavaly Lengyelországban ledoktoráltam sárbó, most megszereztem a kandidátusit vízből.
Miről írjam a nagydoktori?
Aztán logisztika, meg felkelés - jó, igen, punnyadékság - okán este gyorsan a Gyepű50 mellett döntöttem.
Múlt héten a keleti Bakony ismeretlen részeit jártam be, most párnyugati ösvény várt rám.
Olyan nyolc körül indultam Farkasgyepűről, teljesen meglepő módon szakadó esőben. Konkrétan 10m alatt teljesen vizes voltam. Ezt ezért én alapjába véve szeretem, kár lenne tagadni. A CCC-s kabala kis széldzsekim volt rajtam. Ha ott viharban bevált, most itt a Bakonyban is be fog - gondoltam.
Rögtön egy ismeretlen résszel indult a menet, kék +.
Széles dózer, kellemetlenül köves és lejt. Monnyuk hőt nem termeltem rajta sokat viszont rögtön konstatáltam, hogy nem lesz sár a túrán, mivel ugye ha patakban fut az ember, akkor ott nincs sár...
Németbánya gyorsan eljött.
Szeretem ezt a települést, szép zsákfalu, nem egy pörgős hely. Itt ellenőrző pont lett volna, de mire észbe kaptam, már át is futottam rajta. Így jártam...
Innen a piros+, amit csak részleteiben ismerek.
Húúúú, ez finom rész, egész jól emelkedett! Felveszem a repertoárba.
A Pénz-lik környéke ismerős. Párás, ködös volt az idő, de szél nem fújt. A friss zöld növényzet baromi jól nézett ki ebben a fel-fel szálló fehér köntösben.
Gyors kódolvasás után kis töketlenkedés, mert szépen tovább indultam a jelzésen. Még jó, hogy az imént általam helyes irányba terelt sporttársak utánam szóltak, hogy nem arra, az arra. Majdnem négykézlábas visszamászás lett a dologból, de az új HOKA tette a dolgát.
(Mert ugye mikor is avassam fel az új Rapát, ha nem ebben a cuppogós dágványban?!)
Itt aztán kis flikk-flakk volt az útvonalban. Kis jelzés, kis szalag, megint jelzés.
Ezt aztán a továbbiakban sem értettem meg igazán.
Ha van egy jelzett út, akkor sztem tök értelmetlen, amúgy jellegtelen, semmi pluszt nem adó jelzetlen csapásokra vinni az utat, ráadásul elég hektikus szalagozási gyakorisággal.
Egy kis telefonálgatás közben szépen leértem az aszfaltra, majd túlfutottam egy letérésen. Aztán vissza, aztán letértem ott ahol nem kellett volna, aztán itinert olvastam a szakadó esőben. Pár percbe azért beletelt, mire rájöttem az útvonaltervező szándékaira... A szép, színes térképmellékletet meg úgy rajzolták, hogy az útvonal alatt pont nem látszottak a jelzések. Finom...
No, végül az ismert kék sáv után egy erdészeti dózer jött, majd megint a kék.
Huuhhh, nem volt eccerű...
Na de ami ez után jött!
A Pisztrángos-tó előtt levittek megint egy szép, friss irtásra, ahol jelzés sem volt. Nyomolvasás a köbön! Old Satterhand kutyafasza volt hozzám képest, ráadásul szedresben, csalánosban, esőben...
És végül..., és végül..., és végül nem volt semmi, hanem négykézláb visszamásztunk a Pisztrángos-tóhoz. Jó volt na!
Innen végre ismerős helyeken kolbászoltunk egy keveset, majd az első, kisebb 15 kilis kör végén megint Farkasgyepűre érkeztünk.
Innen sárga sáv. A 83-as mentén egy darabon, majd meglett a letérés is. Gyanúsan eseménytelen lejtő következett. Kiértünk egy csodálatos bakonyi kaszálóra, ahol bizony villanypásztorok között kellett haladni. Kicsit gyanús is volt a sok állat meg karám. Mire bevillant, hogy ilyen helyen kutya is szokott lenni, már jött is egy borjú méretű komondor.
Fasza.
Jobbra villany, balra villany, elöl eb.
Szépen megfordultam és óvatos, természetes mozdulatokkal majd összeszartam magam.
Most akkor mi lesz? Vissza Farkasgyepűre? Ennyi volt mára? Kapaszkodtam visszafelé és arra jutottam, hogy kievickélek vhogy a 83-as útra és azon besodródom Bakonyjákóra.
Próbáltam tudományosan valami ösvényt keresni, de aztán csak bevetettem magam a helyi flórába. Épp azon gondolkoztam, hogy max. Hunor és Magor járhatott itt előttem, amikor egy jókora agancsot találtam.
Naugye! Montam, hogy jó felé járok, ez biztos a csodaszarvasé volt. Kicipeltem az aszfalt közelébe, majd egyszer visszanézek érte, ha erre lesz dolgom.
Azért azt nem mondanám, hogy nagyon élveztem a főút mellett kocorászást, de 5 perc nem a világ.
A falu is volt vagy 1,5 kili. Túl sokan nem flangáltak kint...
Még a rajtban mondták, hogy a sportpálya mellett lesz egy kis víz.
No, aki ismeri a helyi viszonyokat, az tudja, hogy ez azt jelenti, hogy legalább egy Niagarán kell átkelni úgy, hogy két fehér cápa is részt vesz a mentésben...
Csodálkoztam is, hogy a balszélső helyén milyen simán suhanok ki a faluból.
Nem sokáig.
Már jöttek is szembe a túratársak, hogy bizony itt fennforgás van, mert víz alatt az ösvény.
Noésakkormivan?
Mennyi az annyi?
20-30 centi.
Banyek, ez a gond?
Látom, hogy tényleg szép a kép.
Jobbra a megáradt Bitva hömpölyög, balra a meredek Jákó-hegy oldala némi fiatalos susnyás vegetációval.
Most én megmutatom, hogy ki a betyár a gáton!
20-30cm. Cöcöcö...
Sárga, sáros lé.
Ellepi a cipőmet, a sípcsontom közepéig ér, a térdem fölé, combközépig, majd derékig. Némi keréknyomot vélek érezni a talpam alatt, de a mélység nem igazán csökken. Derékig merülve haladok vagy 20m-t és látom, hogy a jelzéses fa egy tó közepén álldogál. Ott már sodrás is van rendesen. Kicsit balra el, majd combközép mélységűben haladgatok. Megint mélyebb aztán vége, mert innen már mélyül a patakmeder. Nénykézláb kimászom a partoldalra és haladgatok, bújkálok. Remélem a Suunto sárálló is mert egy seggen csúszás után nem is látom a kezemen olyan trutyis leszek.
Végül is nincs radioaktív veszély, nem lőnek, tehát valahogy csak lehet haladni. Ha 50cm 'magasra' összekuporodom a földön, akkor remek vadcsapásokat veszek észre, így remekül haladok. Van ahol sikerül 55perces kiliket abszolválni.
Remek!
Az ember hajlamos dramatizálni e helyzetet, de utólag visszanézve nem tartott negyed óráig sem ez a kis kerülő. Oszt egy kicsit saras lettem. Vizesebb már nem lehettem...
Egyébként meg ez egy szép rész, csak épp nem áradáskor kell erre jönni.
Valami csoda folytán a kilátóhoz való elágazást is megleltem és egy gyors oda-vissza kanyarral a szükséges kódot is begyűjtöttem. Sajnos kilátás az nem volt, majd legközelebb az is lesz.
Szalagozás segítségével aztán Szarvaskő-vára is feltűnt. Fényképről ismerős, de ezek mellet a fényviszonyok mellett különösen szép volt.
Döbröntén habzsi-dőzsi pont.
Nutellás kenyeret kapok és meleg teát!!!!!
Innen leginkább szalagozáson haladtunk. De ez legalább szép rész. Nagyon szép. Kövér, bakonyi legelők, hagyásfák, ligetek. Csodás!
Aztán egyszer csak az Ödön-forrásnál találtam magam. No, ez ismerős. És előre féltem, mert itt egy olyan részen kell majd átkelni, ahol ősszel több mint 2m-es szűz csalánoson kellett jó darabon haladnom. Most persze keskeny ösvény van és csak fél méter csalán. Piha.
A hidat még épp nem sodorta el az ár, pár deszkája még kilátszott így óvatosan át tudtam kelni rajta.
A másik oldalon nemes egyszerűséggel egy oldalágban kellett haladni, de itt csak térdig ért a víz. Mivel mindkét oldalon fiatal akácos, a kerülésről szó sem lehetett.
A szalagozók idáig jöhettek mert innen aztán csak a helyismeretem miatt nem tévedtem el. A zöld+ most is szép volt. Egy malomrom mellett haladtam el és bár itt pont lett volna, sem embert, sem kódot nem találtam. Volt viszont magas fű és ezer kis erecske. Attól nem kellett félnem, hogy hamar kiszárad a cipőm...
Még egy kis gázlós átkelés, majd végre ismerős dózer!
Innen egy jó darabon megint jelzésen kellett haladni. Víz az volt, de ezek inkább csak tócsák voltak, sár viszont alig.
Magyarpolány szélén azért egy jó kilis cuppogós sárdagasztásba azért belefutottam. Szó szerint. Itt aztán a településen sem szalag, sem a leírás nem segített, a térképvázlatról nem is beszélve. Érzésre mentem. A kálvária itt elég komoly, nem holmi kis földkupacra kell gondolni. Lépcsősor és nem viccel. Itt sem volt sem ember, sem kód.
Leereszkedtem még egy faluszéli kaszálóra, aztán megint vissza a faluba, aztán ide-oda töketlenkedtem ,de végre kitaláltam, az amúgy meseszép faluból
Ide vissza kell még jönnöm!!!
Igen, vissza, de nem a sárga+-en. Szántóföldek között halad és nincs jelzés és cuppogósan vendégmarasztaló... Több mint 4 kili.
Volt két nagyobb trágyahalom is út közben, ott csak arra koncentráltam, hogy a barna vízbe ne nagyon lépjek...
És megint patakátkelés, és egy kis nekirugaszkodás és Farkasgyepűn voltam megint.
Tavaly Lengyelországban ledoktoráltam sárbó, most megszereztem a kandidátusit vízből.
Miről írjam a nagydoktori?
2015. május 21., csütörtök
A sport ami megeszi a gyerekeit
Sokszor jut ez eszembe.
Egész pontosan sokszor jutnak eszembe: Sebastien Chaigneau, Geoff Roes, Elisabeth Hawker, Zigor, Andy Symonds, Kaburaki...
Persze nem fiatalok, de hát melyik nagy név fiatal?
Kilian...
Hova tűntek?
Egyszer csak eltűntek.
De tényleg, hol van Seb, vagy Iker?
Kicsit kígyó a farkába harap effektus.
Amikor elkezdődött az egész, akkor persze az idősebb generáció villantott, mert ez ugye az 'öregek' sportja. Aztán jött egy fiatalabb, de még bőven 20-as évei végén járó generáció, akik most 40-esek.
És jött a pénz és jöttek a szponzorok.
Kellett az eredmény, ehhez pedig az egyre több megnyert verseny. Meg az extrém plusszok...
Évről évre nőtt a versenykilométer, pedig ez esztelenség.
Seb aztán már - nem is emlékszem melyik évben - az UTMB-n sem tudott végig menni. Azóta KO. Geff is hirtelen jött, megnyert mindent, majd zutty. Iker egy fasza év végére feltette a koronát egy TDG megnyeréssel. Azóta?
Nem csillagok vannak, csak szupernóvák, meg hullócsillagok.
Régen egy-egy szponzor pár embert futtatott. Ma meg kell nézni egy salomonos csapat videjót és egy hadsereg szaladgál rajta. Meg utánpótlás tábor... Persze, kell a friss hús mert zakatol a daráló... Gyakorlatilag Kilian az egyetlen, aki már egy jó ideje állja a sarat, bár ő is inkább más területre evickélt lassan.
Szóval ésszel. Számomra ez elég fajsúlyos üzenet.
Ezek fényében különösen értékes egy Német Csabi, vagy Marco Olmo portfólió. Mi szinte lehetetlen lenne ilyet összerakni, mert olyan gyilkos a tempó.
És nálunk?
Hol van Papp Gergő? Mit csinál Carlos? Vagy Kopi Zoli? Kiss Miki egy jó 2013-as év után úgy eltűnt, hogy alig lehetett tudni róla. Most próbálja újra összerakni magát.
Persze más dimenziók, de akkor is.
Az a lényeg, hogy nagyon kell vigyáznom magamra, mert belőlem csak egy van, míg másokból meg sok, ugye :)!
Ez a kiégés sztori azért nem érint meg, csak úgy néha bevillan, hogy milyen ára van a csillogásnak. Mert annak általában van.
Egész pontosan sokszor jutnak eszembe: Sebastien Chaigneau, Geoff Roes, Elisabeth Hawker, Zigor, Andy Symonds, Kaburaki...
Persze nem fiatalok, de hát melyik nagy név fiatal?
Kilian...
Hova tűntek?
Egyszer csak eltűntek.
De tényleg, hol van Seb, vagy Iker?
Kicsit kígyó a farkába harap effektus.
Amikor elkezdődött az egész, akkor persze az idősebb generáció villantott, mert ez ugye az 'öregek' sportja. Aztán jött egy fiatalabb, de még bőven 20-as évei végén járó generáció, akik most 40-esek.
És jött a pénz és jöttek a szponzorok.
Kellett az eredmény, ehhez pedig az egyre több megnyert verseny. Meg az extrém plusszok...
Évről évre nőtt a versenykilométer, pedig ez esztelenség.
Seb aztán már - nem is emlékszem melyik évben - az UTMB-n sem tudott végig menni. Azóta KO. Geff is hirtelen jött, megnyert mindent, majd zutty. Iker egy fasza év végére feltette a koronát egy TDG megnyeréssel. Azóta?
Nem csillagok vannak, csak szupernóvák, meg hullócsillagok.
Régen egy-egy szponzor pár embert futtatott. Ma meg kell nézni egy salomonos csapat videjót és egy hadsereg szaladgál rajta. Meg utánpótlás tábor... Persze, kell a friss hús mert zakatol a daráló... Gyakorlatilag Kilian az egyetlen, aki már egy jó ideje állja a sarat, bár ő is inkább más területre evickélt lassan.
Szóval ésszel. Számomra ez elég fajsúlyos üzenet.
Ezek fényében különösen értékes egy Német Csabi, vagy Marco Olmo portfólió. Mi szinte lehetetlen lenne ilyet összerakni, mert olyan gyilkos a tempó.
És nálunk?
Hol van Papp Gergő? Mit csinál Carlos? Vagy Kopi Zoli? Kiss Miki egy jó 2013-as év után úgy eltűnt, hogy alig lehetett tudni róla. Most próbálja újra összerakni magát.
Persze más dimenziók, de akkor is.
Az a lényeg, hogy nagyon kell vigyáznom magamra, mert belőlem csak egy van, míg másokból meg sok, ugye :)!
Ez a kiégés sztori azért nem érint meg, csak úgy néha bevillan, hogy milyen ára van a csillogásnak. Mert annak általában van.
2015. május 2., szombat
Ismeretlen utak
Pedig tényleg abban a hitben ringattam magam, hogy jól kihasználom majd ezt a három napnyi tökéletes futóidőt.
De nem.
Sajnos megint KO barátom vendégeskedik, így egyelőre vele küzdök.
Addig is legalább egy-egy rövid túra erejéig próbálom csökkenteni a bakonyi ismeretlen ösvények számát.
Tegnap Kerteskő környékén sikerült felderíteni a régi zöld sáv jelzést, ami persze sokkal szebb, mint a most hatályos. A szurdok után marad a Gerence völgyében és üde kaszálókon halad, néha a patak, néha az erdő felé kanyarodva. A fák alatt full medvehagyma szőnyeg. Pazar.
Az érdekes a dologban, hogy ha az ember fia a szurdok felől érkezik, akkor szabad a bejárás, ha a Szömörke-völgy felől, akkor egy fokozottan védett/szigorúan nagyonbelépni tilos tábla fogadja.
Minden esetre szép.
Nagyon.
Mai nap meg végre elindultunk a keleti Bakony felé, mert ez aztán igazán fehér folt. Pedig tök hüleség. Könnyen megközelíthető Várplota és közelebb is van, mint Bakonybél, vagy Pénzesgyőr. A mai karika lenyűgözően szépre sikeredett. Jövök ide vissza futni amint lábra tudok állni az tuti.
Ez volt a kör.
Kicsit macera volt megtalálni a beszállási pontot, de mostantól sima ügy. Innen meg csoda. Egy széles, két oldalt változó magasságú sziklákkal határolt völgyben haladtunk, majd az abszolút eltérő jellegű, sziklagyepes felső peremen tértünk vissza. Északra van még bőven folytatása, így nem lehet nem visszajönni.
Eccerűen csodaszép volt!
Addig is tömöm magam, pihenek és próbálom mielőbb elhessegetni kedves barátomat...
De nem.
Sajnos megint KO barátom vendégeskedik, így egyelőre vele küzdök.
Addig is legalább egy-egy rövid túra erejéig próbálom csökkenteni a bakonyi ismeretlen ösvények számát.
Tegnap Kerteskő környékén sikerült felderíteni a régi zöld sáv jelzést, ami persze sokkal szebb, mint a most hatályos. A szurdok után marad a Gerence völgyében és üde kaszálókon halad, néha a patak, néha az erdő felé kanyarodva. A fák alatt full medvehagyma szőnyeg. Pazar.
Minden esetre szép.
Nagyon.
Mai nap meg végre elindultunk a keleti Bakony felé, mert ez aztán igazán fehér folt. Pedig tök hüleség. Könnyen megközelíthető Várplota és közelebb is van, mint Bakonybél, vagy Pénzesgyőr. A mai karika lenyűgözően szépre sikeredett. Jövök ide vissza futni amint lábra tudok állni az tuti.
Ez volt a kör.
Kicsit macera volt megtalálni a beszállási pontot, de mostantól sima ügy. Innen meg csoda. Egy széles, két oldalt változó magasságú sziklákkal határolt völgyben haladtunk, majd az abszolút eltérő jellegű, sziklagyepes felső peremen tértünk vissza. Északra van még bőven folytatása, így nem lehet nem visszajönni.
Eccerűen csodaszép volt!
Addig is tömöm magam, pihenek és próbálom mielőbb elhessegetni kedves barátomat...
2015. április 27., hétfő
Kilátók és kilátások
Utolsó értékelhető hetem a bérc előtt volt.
Khmm..
Bérc hetében semmi. Gondolom rápihentem vagy mi.
Már hagyomány lesz a Mátrabérccel, hogy úgy indulok neki, hogy Kékesig megyek. Most is volt olyan szerencsém, hogy tudtam csapódni valakikhez logisztikailag, így adódott a kényelmes kiszállás lehetősége. Aztán közben mégsem leheltem ki lelkemet...
Évről évre meg kell éljem, le kell írjam, hogy ez a tavasz sajnos nekem nem megy.
Legyalul a sok munka és enni sincs igazán mit.
Ez a kettő elég ahhoz, hogy aztán ne menjen.
Most sem ment.
Hoztam a tavalyi időmet, de közel sem volt bennem annyi kraft.
Ez a klasszikus távon még mindig 7 órás idő. Nem igaz, hogy nem tudok ennél jobbat.
De. Sajnos a számok elég makacs tények.
Bérc utáni héten aztán sikerült alig futni.
Az egyik ilyen 'alig' épp hajdani terepemre vezetett. Egykori standard körömet kocorásztam kis nosztalgia gyanánt. Sok nem változott arra felé, vagyis bizonyos szempontból igenis sok. Van egy csomó jelzés, ami az én időmben egyáltalán nem volt. Kék kör, sárga kör, piros meg kék kereszt. Ez igen, repes a szívem! Az egykoron még általam metszegetett ösvények helyenként sztrádává nőttek. Persze ehhez kellett, hogy a csabai Nagy-Kopaszon felépítsék az erdei-emberi-hülyeség emlékművét. Komoly.
Remélem sokan elmennek majd és megnézik. Érdemes.
Adott egy hegy.
Jó, monnyuk hegy.
A neve: Nagy-Kopasz. Mondom: Nagy-Kopasz. Azé' ez, mert errefelé a hegyeken tonzúra volt, vagyis pilis, vagyis kopasz volt a tetejük. Ha meg kopasz a tetejük, akkor ki lehet látni róluk. Ha visszaállítanák az eredeti állapotot, akkor innen is ki lehetne látni, mint ahogy ki is lehet, észak felé, Esztergom irányába. Alig zavar be pár fa. Kicsit komolyabb panorámához pár fát kellene kivágni, nem is nagyokat, hisz errefelé a kevés talajon nem nő meg nagy fa. Gondolom ezért sem erőltették ezt eleink.
Más részről ez a csúcs nem csúcs, inkább el elnyújtott gerinc vége. Inkább orom, amiről nincs körpanoráma. Még kilátóval sincs. Vagyis nem lesz.
Viszont 30-40 köbméter!!! igen kiszámoltam, 30-40 köbméter tömör vörösfenyőből csonka kúp épül a tetejére. Plusz 3 kili hosszú feltáró utat voltak kénytelen belebarmolni egy gyönyörű tölgyes aljába. A sziklákat ledózerolták, vagy félre tolták. Csak azért, hogy felvigyenek oda egy csomó halott fát.
Ezt meg kell nézni!
Mindenkinek!
És ámulni, hogy mekkora barom is tud lenni az ember.
Én értem, hogy kell a sok kilátó - mi felénk is minden kutyaszarkupacra tesznek egyet - értem, hogy kenyér, meg cirkusz kell a népnek, de ez zseniálisan ostoba lett.
Spongyát rá, ahogy Virág elvtárs is mondaná.
Csak, hogy legyen pozitív fejlemény, íme egy ilyen is:
Még októberben fotóztam le, hogy a csopaki Csákány-hegyen lévő kilátó létráját levágták, nehogy használni lehessen.
Elég szar állapotú volt, sztem az utóbbi időben csak én mertem felmenni rá.
És láss csodát!
Múlt héten felfutottam, mert messziről láttam, hogy valami készülődik, és igen. Új kilátó épül a régi helyén. 1-2 hét és kész is lesz. Ide legalább nem kellett új utat építeni, elég volt a régi erdészeti utat rendbe tenni. Még haszna is volt...
Nagy vonalakban ennyi a kilátókról.
A kilátások?
Hááát, azok is vannak és azok is olyanok mint a kilátók.
Zömiben szarok és csak kis mértékben jók.
Fáradt vagyok.
Nagyon.
Nincs időm futni, ha van, akkor alig értékelhető, viszont nagyon elfáradok tőle.
De ez tavasszal miért is ne lenne így...
Szinte minden hétvégén valamelyik uszodában ülök és legalább a kölkök eredményeinek örülök, ha már a sajátjaimnak nem tudok.
A futócuccot nap nap után lelkesen berakom, de estére általában már nincs erőm futni.
Ma is inkább elmentem egy metszőollóval és kitisztítottam a sárga sáv egy részét Füreden.
Hátha fut majd arra valaki egy jót...
Khmm..
Bérc hetében semmi. Gondolom rápihentem vagy mi.
Már hagyomány lesz a Mátrabérccel, hogy úgy indulok neki, hogy Kékesig megyek. Most is volt olyan szerencsém, hogy tudtam csapódni valakikhez logisztikailag, így adódott a kényelmes kiszállás lehetősége. Aztán közben mégsem leheltem ki lelkemet...
Évről évre meg kell éljem, le kell írjam, hogy ez a tavasz sajnos nekem nem megy.
Legyalul a sok munka és enni sincs igazán mit.
Ez a kettő elég ahhoz, hogy aztán ne menjen.
Most sem ment.
Hoztam a tavalyi időmet, de közel sem volt bennem annyi kraft.
Ez a klasszikus távon még mindig 7 órás idő. Nem igaz, hogy nem tudok ennél jobbat.
De. Sajnos a számok elég makacs tények.
Bérc utáni héten aztán sikerült alig futni.
Az egyik ilyen 'alig' épp hajdani terepemre vezetett. Egykori standard körömet kocorásztam kis nosztalgia gyanánt. Sok nem változott arra felé, vagyis bizonyos szempontból igenis sok. Van egy csomó jelzés, ami az én időmben egyáltalán nem volt. Kék kör, sárga kör, piros meg kék kereszt. Ez igen, repes a szívem! Az egykoron még általam metszegetett ösvények helyenként sztrádává nőttek. Persze ehhez kellett, hogy a csabai Nagy-Kopaszon felépítsék az erdei-emberi-hülyeség emlékművét. Komoly.
Remélem sokan elmennek majd és megnézik. Érdemes.
Adott egy hegy.
Jó, monnyuk hegy.
A neve: Nagy-Kopasz. Mondom: Nagy-Kopasz. Azé' ez, mert errefelé a hegyeken tonzúra volt, vagyis pilis, vagyis kopasz volt a tetejük. Ha meg kopasz a tetejük, akkor ki lehet látni róluk. Ha visszaállítanák az eredeti állapotot, akkor innen is ki lehetne látni, mint ahogy ki is lehet, észak felé, Esztergom irányába. Alig zavar be pár fa. Kicsit komolyabb panorámához pár fát kellene kivágni, nem is nagyokat, hisz errefelé a kevés talajon nem nő meg nagy fa. Gondolom ezért sem erőltették ezt eleink.
Más részről ez a csúcs nem csúcs, inkább el elnyújtott gerinc vége. Inkább orom, amiről nincs körpanoráma. Még kilátóval sincs. Vagyis nem lesz.
Viszont 30-40 köbméter!!! igen kiszámoltam, 30-40 köbméter tömör vörösfenyőből csonka kúp épül a tetejére. Plusz 3 kili hosszú feltáró utat voltak kénytelen belebarmolni egy gyönyörű tölgyes aljába. A sziklákat ledózerolták, vagy félre tolták. Csak azért, hogy felvigyenek oda egy csomó halott fát.
Ezt meg kell nézni!
Mindenkinek!
És ámulni, hogy mekkora barom is tud lenni az ember.
Én értem, hogy kell a sok kilátó - mi felénk is minden kutyaszarkupacra tesznek egyet - értem, hogy kenyér, meg cirkusz kell a népnek, de ez zseniálisan ostoba lett.
Spongyát rá, ahogy Virág elvtárs is mondaná.
Csak, hogy legyen pozitív fejlemény, íme egy ilyen is:
Még októberben fotóztam le, hogy a csopaki Csákány-hegyen lévő kilátó létráját levágták, nehogy használni lehessen.
És láss csodát!
Múlt héten felfutottam, mert messziről láttam, hogy valami készülődik, és igen. Új kilátó épül a régi helyén. 1-2 hét és kész is lesz. Ide legalább nem kellett új utat építeni, elég volt a régi erdészeti utat rendbe tenni. Még haszna is volt...
Nagy vonalakban ennyi a kilátókról.
A kilátások?
Hááát, azok is vannak és azok is olyanok mint a kilátók.
Zömiben szarok és csak kis mértékben jók.
Fáradt vagyok.
Nagyon.
Nincs időm futni, ha van, akkor alig értékelhető, viszont nagyon elfáradok tőle.
De ez tavasszal miért is ne lenne így...
Szinte minden hétvégén valamelyik uszodában ülök és legalább a kölkök eredményeinek örülök, ha már a sajátjaimnak nem tudok.
A futócuccot nap nap után lelkesen berakom, de estére általában már nincs erőm futni.
Ma is inkább elmentem egy metszőollóval és kitisztítottam a sárga sáv egy részét Füreden.
Hátha fut majd arra valaki egy jót...
2015. április 3., péntek
Felfedezés
Világraszóló felfedezéssel gazdagodtam!
Ha eszem nap közben, délután megy a futás.
Bazzzz... fene se gondolta volna eddig.
Az uccsó két futásom minden PB-met felül írta.
Ehhez annyi kellett, hogy ettem nap közben. Jó, bevallom, hogy ittam is.
Szóval nem elég este enni először...
Ha eszem nap közben, délután megy a futás.
Bazzzz... fene se gondolta volna eddig.
Az uccsó két futásom minden PB-met felül írta.
Ehhez annyi kellett, hogy ettem nap közben. Jó, bevallom, hogy ittam is.
Szóval nem elég este enni először...
2015. március 30., hétfő
A fizika tényleg nem megy...
Hétvégén megvolt a harmadik Bakony50.
Majdnem tökéletes körülmények voltak. Majdnem. Mer' ugye terepen olyan hogy 'tökéletes' az sohasenincsen...
Monnyuk néhol orkán erejű szél volt. A sarat nem említeném mert a lengyel kaland után nekem ez már csak a makett kategória.
Szóval akár mehettem volna egy jót is.
A tavalyi időmön nem sokat faragtam - 2p - de az átlag pulzusom 10-el kevesebb lett. Gyakorlatilag 140-150 között végigmorzsoltam az egészet, 2014-ben meg nem mentem 150 alá...
Ennek ellenére elég nyögvenyelős lett és a pulzus nem adja vissza, hogy ezért is küzdenem kellett. Nem is tudtam volna jobban tolni. Két fakockán gurultam végig, hogy teljes legyen a képzavar.Egy ideje nincs szárnyalás, föld felett lebegés, suhanás a tavaszi lágy természetben meg hasonlók. Kevés futás van mostanában, sok munka és küzdés.
Ma dettó.
Pedig a nap is kisütött miattam.
Megint ólom lábak. Ráadásul csak későn tudatosult bennem, hogy nem kellett volna konyhamalackodnom a tejfölös zellersalátát. Maradandó élmény lett belőle, de legalább hagytam némi nyomot a természetben...
Erre meg milyen tempó lett?
Képtelenség.
Majdnem tökéletes körülmények voltak. Majdnem. Mer' ugye terepen olyan hogy 'tökéletes' az sohasenincsen...
Monnyuk néhol orkán erejű szél volt. A sarat nem említeném mert a lengyel kaland után nekem ez már csak a makett kategória.
Szóval akár mehettem volna egy jót is.
A tavalyi időmön nem sokat faragtam - 2p - de az átlag pulzusom 10-el kevesebb lett. Gyakorlatilag 140-150 között végigmorzsoltam az egészet, 2014-ben meg nem mentem 150 alá...
Ennek ellenére elég nyögvenyelős lett és a pulzus nem adja vissza, hogy ezért is küzdenem kellett. Nem is tudtam volna jobban tolni. Két fakockán gurultam végig, hogy teljes legyen a képzavar.Egy ideje nincs szárnyalás, föld felett lebegés, suhanás a tavaszi lágy természetben meg hasonlók. Kevés futás van mostanában, sok munka és küzdés.
Ma dettó.
Pedig a nap is kisütött miattam.
Megint ólom lábak. Ráadásul csak későn tudatosult bennem, hogy nem kellett volna konyhamalackodnom a tejfölös zellersalátát. Maradandó élmény lett belőle, de legalább hagytam némi nyomot a természetben...
Erre meg milyen tempó lett?
Képtelenség.
2015. március 23., hétfő
2+3
Egy szerdai rettenettel indítottam a hetet.
Lassan, viszont keservesen kínlódva.
Pénteken Szentbékkálláról veselkedtem neki és igazi cselendzs lett. Még tavaly ősszel bepróbálkoztunk egy túrával Kapolcs felől, de térképpel sem sikerült megtalálni az Eötvös Károly-kilátót a jelzésen. Most a másik oldalról támadtam és végül a S hszg végére jártam.
Olyan csodálatos ez a hely, hogy nem tudom igazán szavakba önteni.
A települések felől, csak egyhegydomboldal látszik, fent viszont egy hullámos, tengerszemekkel telepöttyögetett, gyepes fenn'sík' fogad. Pazar. Ember alig járja. Jelzések vannak, csak a kényesebb helyeken nincsenek...
Persze agyon volt szalagozva, így leszedtem egy kilónyi műanyagot, futás elég laza lett. Megnéztem a TT-s honlapon, sehol egy túra mostanság...
Így is sikerült a végén a kéken négykézláb mászni a bokrok alatt, a szőlősben, de ez errefelé ilyen.
Szombaton egy hazai kör. Végre normális pulzussal, de lehet, hogy csak a heti fáradtság miatt volt?!
Vasárnap meg egy tihanyi rövid megbeszélés után kirándultunk egyet a családdal. Nem lehet megunni és mindig van valami új hely ezen a kis félszigeten...
Után Füredről futottam haza egy kis király-kúti kurflival, hogy meglegyen a 3ó. Kis alattomos szél volt, jól elfáradtam. Elképzelni nem tudom ,hogy fogok éj szombaton Bakony50-et menni, de ez általában kiforrja magát.
Mostanában a Bondi3-at tesztelem.
Jó, de baromi lassúnak érzem magam benne.
Ráadásul megint két anyagból van a felső része, ami közé szépen beette magát a sár. Kifelé persze nem nagyon jön, így folyamatosan gyilkolja magát. Noooomáááális?
Majd megírom részletesen, meg fotózok is, meg ilyenek.
Hogy mennyire nincs időm, energiám ilyenekre... elképesztő...
Lassan, viszont keservesen kínlódva.
Pénteken Szentbékkálláról veselkedtem neki és igazi cselendzs lett. Még tavaly ősszel bepróbálkoztunk egy túrával Kapolcs felől, de térképpel sem sikerült megtalálni az Eötvös Károly-kilátót a jelzésen. Most a másik oldalról támadtam és végül a S hszg végére jártam.
Olyan csodálatos ez a hely, hogy nem tudom igazán szavakba önteni.
A települések felől, csak egy
Persze agyon volt szalagozva, így leszedtem egy kilónyi műanyagot, futás elég laza lett. Megnéztem a TT-s honlapon, sehol egy túra mostanság...
Így is sikerült a végén a kéken négykézláb mászni a bokrok alatt, a szőlősben, de ez errefelé ilyen.
Szombaton egy hazai kör. Végre normális pulzussal, de lehet, hogy csak a heti fáradtság miatt volt?!
Vasárnap meg egy tihanyi rövid megbeszélés után kirándultunk egyet a családdal. Nem lehet megunni és mindig van valami új hely ezen a kis félszigeten...
Után Füredről futottam haza egy kis király-kúti kurflival, hogy meglegyen a 3ó. Kis alattomos szél volt, jól elfáradtam. Elképzelni nem tudom ,hogy fogok éj szombaton Bakony50-et menni, de ez általában kiforrja magát.
Mostanában a Bondi3-at tesztelem.
Jó, de baromi lassúnak érzem magam benne.
Ráadásul megint két anyagból van a felső része, ami közé szépen beette magát a sár. Kifelé persze nem nagyon jön, így folyamatosan gyilkolja magát. Noooomáááális?
Majd megírom részletesen, meg fotózok is, meg ilyenek.
Hogy mennyire nincs időm, energiám ilyenekre... elképesztő...
2015. március 17., kedd
Pilisi kanyar
Picit nehézkesen halad a márciusi futóéletem.
Amint kicsit is kisüt a nap persze mindenki rögtön szép kertet akar...
A múlt hét így eléggé a rápihenés jegyében telt.
Csütörtökön még egy kis migrénes rohammal támogattam magam egy tihanyi kertben, csak a ráhangolódás végett.
Pénteken aztán havas esőben indultam neki a négy naposra tervezett körutamnak.
Első állomás Szada volt.
Itt a kert rendbetétele helyett rögtön egy kis Margita körüli kocogással múlattam az időt, ha már Zenyik kollégának sem akadt jobb dolga. Amúgy is esett...
Levezetésként még egy hét órás műszak belefért sötétedésig.
Innen Piliscsabára mentem egy kis baráti kényeztetésre. Habzsidőzsi, tésztaparti. Ahogykell.
Szombaton Pilis Maraton. 49km/1500m
Egy szezámki és fél csomag Sponser gumicukor a testnek, tavaszi illat és szemerkélő eső a léleknek. Nagy rész hazai pálya, bár mióta nem itt futkorászom minden sztrádává alakult erre felé...
Kis átszallagozás miatti eltévedés is belefért.
Nem tudom milyen megfontolásból vittem a tavaszi Pilisbe Bondi-t, de nem volt jó ötlet. Piliscsév, Vörös-út, Simon-halála... Fent a Pilis gerincén havaseső... Néha fáztam, de alapvetően jól működtem. Monnyuk biztos a cipő hibája, hogy lassú fosnak éreztem magam, de utólag visszanézve a menetet nem is panaszkodhatok. Kicsit marasztalt a sár és azt éreztem, hogy egy helyben futok. Két fiatal titán próbált lerázni, de én csak szép komótosan tartottam a saját iramom. Az első frissítőponton nem volt kóla, így csak a 20. kilinél, Szántó határában tudtam először normálisan frissíteni. Addig zsíron nyomtam. Kb 26-nál megint a Rajt/Célt érintettük és nekiiramodtunk a Szénásoknak. A két titán konokul tartotta magát, de már a kisebb emelkedők is gondot okozotak nekik.
Nekem nem :)!
A Szénásig három sporit gyűjtöttem. Lefelé próbáltam leszakítani a zárkozókat.
Sikerrel.
Az utolsó ponton mondták, hogy 4. vagyok, de nem úgy mint Csanya, hanem tényleg. Ezt nem értettem, de örültem neki.
Az Antónia-árok vicces így új ruhájában, de majd berosáltam, úgy menekültem.
Szentiván szélétől aztán ismeretlen, viszont mély homokos utakon kellett Csabára visszatalálni. Nem könnyen, de sikerült.
A vége címhez közelítve még feltűnt a távolban egy fehér vitorla, így a vége sprintet is gyakoroltam. Még nem teljesen kiforrott a dolog, maradjunk annyiban.
Összességében nem volt rossz, de egy 5ó körüli időt azért illett volna behúzni.
A sár, a frissítés, a hideg, a szél, a....., a...., szóval nem én vagyok a hibás csakis a körülmények...
Vasárnap egy 10 órás, majd hétfőn egy 9 órás műszakkal pihentem.
A metszőolló gyakorlatilag a kezemhez nőtt a gyepszellőztető hangját meg álmomban is hallom...
Nem tudom mikor fogok futni, de a közeljövőben nem nagyon.
Viszont baromi fáradt vagyok.
Ez remélem erősít...
Amint kicsit is kisüt a nap persze mindenki rögtön szép kertet akar...
A múlt hét így eléggé a rápihenés jegyében telt.
Csütörtökön még egy kis migrénes rohammal támogattam magam egy tihanyi kertben, csak a ráhangolódás végett.
Pénteken aztán havas esőben indultam neki a négy naposra tervezett körutamnak.
Első állomás Szada volt.
Itt a kert rendbetétele helyett rögtön egy kis Margita körüli kocogással múlattam az időt, ha már Zenyik kollégának sem akadt jobb dolga. Amúgy is esett...
Levezetésként még egy hét órás műszak belefért sötétedésig.
Innen Piliscsabára mentem egy kis baráti kényeztetésre. Habzsidőzsi, tésztaparti. Ahogykell.
Szombaton Pilis Maraton. 49km/1500m
Egy szezámki és fél csomag Sponser gumicukor a testnek, tavaszi illat és szemerkélő eső a léleknek. Nagy rész hazai pálya, bár mióta nem itt futkorászom minden sztrádává alakult erre felé...
Kis átszallagozás miatti eltévedés is belefért.
Nem tudom milyen megfontolásból vittem a tavaszi Pilisbe Bondi-t, de nem volt jó ötlet. Piliscsév, Vörös-út, Simon-halála... Fent a Pilis gerincén havaseső... Néha fáztam, de alapvetően jól működtem. Monnyuk biztos a cipő hibája, hogy lassú fosnak éreztem magam, de utólag visszanézve a menetet nem is panaszkodhatok. Kicsit marasztalt a sár és azt éreztem, hogy egy helyben futok. Két fiatal titán próbált lerázni, de én csak szép komótosan tartottam a saját iramom. Az első frissítőponton nem volt kóla, így csak a 20. kilinél, Szántó határában tudtam először normálisan frissíteni. Addig zsíron nyomtam. Kb 26-nál megint a Rajt/Célt érintettük és nekiiramodtunk a Szénásoknak. A két titán konokul tartotta magát, de már a kisebb emelkedők is gondot okozotak nekik.
Nekem nem :)!
A Szénásig három sporit gyűjtöttem. Lefelé próbáltam leszakítani a zárkozókat.
Sikerrel.
Az utolsó ponton mondták, hogy 4. vagyok, de nem úgy mint Csanya, hanem tényleg. Ezt nem értettem, de örültem neki.
Az Antónia-árok vicces így új ruhájában, de majd berosáltam, úgy menekültem.
Szentiván szélétől aztán ismeretlen, viszont mély homokos utakon kellett Csabára visszatalálni. Nem könnyen, de sikerült.
A vége címhez közelítve még feltűnt a távolban egy fehér vitorla, így a vége sprintet is gyakoroltam. Még nem teljesen kiforrott a dolog, maradjunk annyiban.
Összességében nem volt rossz, de egy 5ó körüli időt azért illett volna behúzni.
A sár, a frissítés, a hideg, a szél, a....., a...., szóval nem én vagyok a hibás csakis a körülmények...
Vasárnap egy 10 órás, majd hétfőn egy 9 órás műszakkal pihentem.
A metszőolló gyakorlatilag a kezemhez nőtt a gyepszellőztető hangját meg álmomban is hallom...
Nem tudom mikor fogok futni, de a közeljövőben nem nagyon.
Viszont baromi fáradt vagyok.
Ez remélem erősít...
2015. március 1., vasárnap
Február
Látatlanban kiegyeztem volna vele.
Így, hogy részese voltam, így külön öröm is...
A hétfői meghalás után örömfutásos napok következtek.
Szombaton még egy emlékeket idéző, inkább akadályfutásnak nevezhető vértesi kocogás is belefért.
Innentől aztán szinte minden hétvégére akad majd valami futható program. Remélem az eddigi hagyományok nem törnek meg és a március kitesz magáért.
A tavalyi nagyon gyenge évkezdetet sikerült kicsit felül múlnom legalább februárban és ez nagyon biztató.
Lassan a munkák miatt járkálnom kell a Balcsi felé is, így a kissé unalmassá vált útvonalak kiegészülhetnek. A héten is kétszer a Koloska-völgy felé kanyarodtam és nem bántam meg. Végre új rovátkákat kezdtem húzni a recsek-hegyi kilátó oszlopába, legközelebb megszámolom, hogy tavaly hány látogatásig jutottam.
Hiányzanak a szintek, nagyon élvezem, ha néha egy kicsit nekidőlhetek a hegynek...
Próbálok nagyon figyelni a tornára is.
Hiába a sok szaladgálás, torna és erősítés nélkül nem sokat ér az egész, ezt már látom. Ez olyan mintha nagy, tuningolt motor lenne az autóban, csak épp monnyuk trabira méretezett lenne a váltó. Nemtom ezt mások hogy csinálják, de nekem e nélkül nem működik a rendszer az biztos. Most jógával kiegészítve meg egész pazar erősítés-nyújtás koktélokat tudok gyártani magamnak. A labdás gyakorlatokra is ki kell majd találjak valami, mert a térdelés, sarokülés után a törökülés is kezd túl egyszerűvé válni. A múltkor már teniszlabdákat dobáltattam magamnak a gyerekekkel... mint vmi cirkuszi majomság. A labdára állást kéne vhogy bepróbálni, csak vmi bordásfal kellene az induláshoz. Majd még dolgozom rajta...
Jó lesz ez, érzem.
Így, hogy részese voltam, így külön öröm is...
A hétfői meghalás után örömfutásos napok következtek.
Szombaton még egy emlékeket idéző, inkább akadályfutásnak nevezhető vértesi kocogás is belefért.
Innentől aztán szinte minden hétvégére akad majd valami futható program. Remélem az eddigi hagyományok nem törnek meg és a március kitesz magáért.
A tavalyi nagyon gyenge évkezdetet sikerült kicsit felül múlnom legalább februárban és ez nagyon biztató.
Lassan a munkák miatt járkálnom kell a Balcsi felé is, így a kissé unalmassá vált útvonalak kiegészülhetnek. A héten is kétszer a Koloska-völgy felé kanyarodtam és nem bántam meg. Végre új rovátkákat kezdtem húzni a recsek-hegyi kilátó oszlopába, legközelebb megszámolom, hogy tavaly hány látogatásig jutottam.
Hiányzanak a szintek, nagyon élvezem, ha néha egy kicsit nekidőlhetek a hegynek...
Próbálok nagyon figyelni a tornára is.
Hiába a sok szaladgálás, torna és erősítés nélkül nem sokat ér az egész, ezt már látom. Ez olyan mintha nagy, tuningolt motor lenne az autóban, csak épp monnyuk trabira méretezett lenne a váltó. Nemtom ezt mások hogy csinálják, de nekem e nélkül nem működik a rendszer az biztos. Most jógával kiegészítve meg egész pazar erősítés-nyújtás koktélokat tudok gyártani magamnak. A labdás gyakorlatokra is ki kell majd találjak valami, mert a térdelés, sarokülés után a törökülés is kezd túl egyszerűvé válni. A múltkor már teniszlabdákat dobáltattam magamnak a gyerekekkel... mint vmi cirkuszi majomság. A labdára állást kéne vhogy bepróbálni, csak vmi bordásfal kellene az induláshoz. Majd még dolgozom rajta...
Jó lesz ez, érzem.
2015. február 26., csütörtök
Yo-jóó, vagy mi
Remélem hétfőn letudtam az idei nagyonszőrnyű futásom.
Nulla erő, nulla levegő, meghalás...
Tegnap azért javítottam egy kicsit, de ilyenkor félek, hogy mit tartogatok magam számára.
Jelentem, hogy a hóvirágfronton nagy ívű támadásba lendült a természet.
Egyelőre nyerésre áll.
Nulla erő, nulla levegő, meghalás...
Tegnap azért javítottam egy kicsit, de ilyenkor félek, hogy mit tartogatok magam számára.
Jelentem, hogy a hóvirágfronton nagy ívű támadásba lendült a természet.
Egyelőre nyerésre áll.
2015. február 24., kedd
Huhhhh
No végre volt egy egész jó kis hetem!
Élveztem, az idő is jó volt, pont mint egy éve. Akkor még egy rövid gatyás futás is belefért. Most monnyuk az nem, de a hosszú gatyó már nem kell.
Itt a város környékén már egész tavaszias a légkör. A Tekeres-völgyben már kis hóvirágkezdemények is kibújtak. Az északi részeken azért hó és jég még akad, és egy pár kilire a Bakony felé haladva rögtön visszatérünk a télbe. Ezért aztán a Veszprémi körüli köreimen kívül nem is nagyon jutok el másfele. Még múlt szombaton próbálkoztam be egy farkasgyepűi futással, de a letaposott erdészeti úton kívül nem igen merészkedtem. A térd fölöttiig érő, kemény hóban sok mindent lehet csinálni, de futni nem...
Itt azonban olyan igazi tél végi fíling.
Már az illatok és a hangok tavaszba hajlók, de azért még tud karcos hideg is lenni. Ha a szél is fúj, akkor meg brrrrr...
A már hónapok óta fájó vállamról is öndiagnosztizáltam, hogy még be van gyulladva. Egyes mozdulatok fájnak és bizonyos részeken nem is tudom mozgatni rendesen. Lassan azért dolgoznom kéne, úgyhogy jó lesz, ha összeszedi magát. Nem igazán tetszik neki, hogy télidőben is nyitott ablak alatt alszom, úgyhogy próbából becsuktam, hátha így javul valamit.
Sajnos, vagy nem is olyan sajnos egyelőre nem tudtam hosszabb futásra eljutni, de a közeljövőben azért lesz lehetőség erre is. Egy csomó TT lesz itt a közelünkben 40-50 kili körüli távokkal.
Egy kicsit próbáltam az éves futónaptárral is haladni. Egész jól összejön, de a tervezgetéssel nem is szokott gondom lenni...
Sajnos a május elég üres, de vannak ötleteim.
Lassan a hazai versenyek teljesen kiesnek a kosárból. Hepajra, teknikkai pólóra, meg éremre sajnálom azokat a pénzeket amiket elkérnek és tudomásul kell vennem, hogy ez a trend. Semmi gondom nincs is ezzel, csak konstatálom, hogy ez nem az én utam.
Viszont májusra ezért is egyre nagyobb kedvet érzek egy privát T100-ra. Erről asszem írtam, de még kell párat aludjak rá.
Élveztem, az idő is jó volt, pont mint egy éve. Akkor még egy rövid gatyás futás is belefért. Most monnyuk az nem, de a hosszú gatyó már nem kell.
Itt a város környékén már egész tavaszias a légkör. A Tekeres-völgyben már kis hóvirágkezdemények is kibújtak. Az északi részeken azért hó és jég még akad, és egy pár kilire a Bakony felé haladva rögtön visszatérünk a télbe. Ezért aztán a Veszprémi körüli köreimen kívül nem is nagyon jutok el másfele. Még múlt szombaton próbálkoztam be egy farkasgyepűi futással, de a letaposott erdészeti úton kívül nem igen merészkedtem. A térd fölöttiig érő, kemény hóban sok mindent lehet csinálni, de futni nem...
Itt azonban olyan igazi tél végi fíling.
Már az illatok és a hangok tavaszba hajlók, de azért még tud karcos hideg is lenni. Ha a szél is fúj, akkor meg brrrrr...
A már hónapok óta fájó vállamról is öndiagnosztizáltam, hogy még be van gyulladva. Egyes mozdulatok fájnak és bizonyos részeken nem is tudom mozgatni rendesen. Lassan azért dolgoznom kéne, úgyhogy jó lesz, ha összeszedi magát. Nem igazán tetszik neki, hogy télidőben is nyitott ablak alatt alszom, úgyhogy próbából becsuktam, hátha így javul valamit.
Sajnos, vagy nem is olyan sajnos egyelőre nem tudtam hosszabb futásra eljutni, de a közeljövőben azért lesz lehetőség erre is. Egy csomó TT lesz itt a közelünkben 40-50 kili körüli távokkal.
Egy kicsit próbáltam az éves futónaptárral is haladni. Egész jól összejön, de a tervezgetéssel nem is szokott gondom lenni...
Sajnos a május elég üres, de vannak ötleteim.
Lassan a hazai versenyek teljesen kiesnek a kosárból. Hepajra, teknikkai pólóra, meg éremre sajnálom azokat a pénzeket amiket elkérnek és tudomásul kell vennem, hogy ez a trend. Semmi gondom nincs is ezzel, csak konstatálom, hogy ez nem az én utam.
Viszont májusra ezért is egyre nagyobb kedvet érzek egy privát T100-ra. Erről asszem írtam, de még kell párat aludjak rá.
2015. február 12., csütörtök
Fricskaraton 2.
 |
| Lefelé érintünk egy kápolnát... |
 |
| ...ahonnan megint szép a panoráma. |
 |
| Egy kis sík. |
 |
| Itt már voltunk, innen ismerős az útvonal. |
 |
| A Laczkó-forrásnál aztán egy kis mászás. |
 |
| Nem hosszú, de meredek... |
 |
| Egy kis átkötés az állatkert felé. |
 |
| Városszéli burkolat. |
 |
| Balra a Gulya-domb |
 |
| Az állatkert mentén haladunk. |
 |
| Kis szerencsével vadakat is láthatunk. |
 |
| Lépcső le a völgybe. |
 |
| Egy játszótérhez érkezünk. |
 |
| A sziklamászóhely mellett vissza a sétányon. |
 |
| A viadukt alatt vezet a visszaút. |
 |
| Már közel a cél. |
 |
| A vár alatt balra el. |
 |
| Cél a Fricska. |
 |
| Akár innen is lehetne érkezni. |
Ilyen lehetne egy félmaraton Veszprémben.
Link.
Fricskaraton 1.
Én legalábbis erre szoktam:
 |
| A Séd menti sétányon indulunk. |
 |
| A Gulya-domb már igazi terep. |
 |
| Fordító, jobbra le. |
 |
| Megint fordító, de most balra fel. |
 |
| Az első szűkebb rész már emelkedik, de még így is 3-4 emberes. |
 |
| Kilátás a fák között. Távolban a Csatár-hegy. |
 |
| Még egy kis gulya-dombi kanyargás. |
 |
| Jobbra lefelé elhagyjuk a platót. |
 |
| Kicsit köves, de legalább lejt. |
 |
| Laczkó-forrás. Ha megnyitják akkor működik. |
 |
| Kifelé a városból a 8-as felé. |
 |
| A 8-as út torkolata. |
 |
| Ez figyelős, de belátható jobbra... |
 |
| ... és balra is. |
 |
| A másik oldalon megint fel, de nem sokat. |
 |
| Nagy, füves területet szelünk át. |
 |
| Egy kis erdősávot keresztezünk. |
 |
| Megy egy nyiladékot. |
 |
| Távolban a Csatár-hegy. |
 |
| Murva bánya jellegű kis lejtő. |
 |
| Szemben a Csatár-hegy, de mi balra elkanyarodunk. |
 |
| Itt balra. |
 |
| Balra fent a füves plató, amiről az imént lejöttünk. |
 |
| Jobbra indul a Tekeres-völgy. |
 |
| Balról feltűnnek a sziklák és a kiszáradt patakmeder. |
 |
| A széles utat néhol elhagyja az ösvény. |
 |
| Sziklák alatti pihenő. |
 |
| Tisztás 200 éves tölgyekkel. |
 |
| Megint sziklák és fedett pihenő. |
 |
| Egy másik hasonló. |
 |
| Elhagyjuk a völgyet a kerékpárúton. |
 |
| Szép lassan emelkedik. |
 |
| Innen már látszik a város. |
 |
| Egy kis tekergés a hétvégi házak között. |
 |
| Nem látszik, de sunyin emelkedik. |
 |
| A tetőn be is érünk az erdőbe. |
 |
| Itt aztán lejt rendesen. Esőben nem lenne eccerű... |
 |
| Egy balos után viszont felfelé. |
 |
| Amikor már majdnem vége, de mégsem. Balra fel. |
 |
| Végre! |
Ennél több képet sajnos nem tud kezelni, a többi a következő posztban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)