"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2016. január 2., szombat

2015

Megkockáztatom: Soha rosszabb évet!

Az idei volt az első teljesen edző nélküli évem.
Jó volt (ez nem jelenti azt, hogy ne profitálnék az eddigi edzős évekből, de asszem egyedül egyelőre jól elvagyok).
Ezzel együtt nem lett kevesebb futott kilim - ugyan több sem. Ha azt nézem, hogy a nyár gyakorlatilag futás mentesre sikeredett, akkor a maradék tíz hónapra elosztva, magamhoz képest pazar. Mert ugye a győzelmi jelentéshez, csak az adatok megfelelő rendszerezése szükségeltetik...

Amiket igazán kiemelnék:

0, azaz nulla napot töltöttem rehabon a derekam, vagy gerincem miatt. Ezt csak olyan ember tudja értékelni és helyén kezelni, aki már átélte, hogy milyen keserv az ezzel való szenvedés és szöszölés. Szóval NEM VOLT ilyen gondom!!!!
Köszönhető ez a jógának, az smr hengernek és a stresszkerülős életnek és ezek egymást erősítő elegyének.

Mivel magamnak futottam, így nagyon kevés szenvedős, nyögős, kiherélős futásom volt. Egy-egy hosszabb kihagyás után persze vissza kellett szokni, de ez általában gyorsan sikerült. Egészében pedig tényleg elmondható, hogy csak akkor éreztem/érzem magam igazán jól, ha futok. Egyszerűen kell a mindennapos életvitelemhez. Sajnos ez ebben a kánikulai nyárban nem tudott úgy működni ahogy szerettem volna, de sikerült ezt is elfogadni.

Ja, elfogadni.
Minden jó. És minden pont úgy jó, ahogy - persze némi túlzással. Ez a mentális attitűd is sokat segített az év folyamán. Szinte gyakorlatommá vált az optimista hozzáállás és jó volt érezni, hogy ez sokszor átragadt a környezetemre is.

Több hosszút futottam. 149 futásból jött össze a 2800kili. Nem volt ez tervezett, de így esett jól. Hosszúakat hosszúkból lehet futni. Ez van.

A terepadottságok miatt nőtt az átlagsebességem, 6perces kilik alatti átlagom alig volt, régebben ez csak nagyon ritkán fordult elő.


Idei nagy futóélmények:
Vmi TT februárban, szűz hóban nyomot taposva.

Gyepű50 - a bakonyi armageddon. Sár-szeder-csalán-iszap-derékig érő árvíz-pásztorkutyák...

Bakonyi Nemszáz - igazi régimódi tt-s fíling. Végig egyedül, kánikulában és néhol szenvedve, de jó kedvvel. Örök emlék marad, asszem ilyenből minden évben kell majd 1-2! Talán a beszámolót is befejezem vmikor...

Lavaredo - igaz betli lett, de amíg ment az igazán bíztató volt és nagyon könnyen vettem. A kint töltött pár nap is jó emlék marad.

Zakopane - a nyári újrakezdés augusztus végén. Csodálatos környezetben. Ide biztos még visszajövök, mert erre a helyre vágytam már évek óta.

MagasBakony50 - nullás nyár után teljesen KO-ra futva, de elnyerve az elsőnek járó ingyenes vacsorameghívást :). Gyakorlatilag az utolsó 10 kilin végig üldöztek és én taknyonnyálon csúsztam csak be a célba.

TDG kíséret Fridinek - hatalmas viharban, elázva, szétázva, meghalva, fáradtan, sokat küzdve...

DuplaÉlmény -  Hirtelen felkérésre, szinte improvizálva és nagyon könnyedén, végig élvezettel kocogva. Nagyszerű emlék marad, hogy sikerült segítenem Krisztiánnak, tényleg vmi tapasztal öreg csókának éreztem magam mellette, de ez azóta mellékhatások nélkül el is múlt.

P85 - végre 10 óra alatt. Kicsit azért lehetett volna jobb, de legalább nincs túl magasan a léc...

Meg persze annyi más, ami nem futás, de talán sportszakmaileg is ide tartozik...

Pl.: nyáron ebédidőben többször lementem az örvényesi strandra. Úsztam egy jót, majd ebédeltem és heverésztem egy kicsit, csak utána mentem vissza dolgozni. Ez nagyon jó volt és erre ezen túl sokkal jobban rá fogok szervezni.

Sajnos az írás nem úgy sikerült ahogy elterveztem. Rengeteget írtam fejben, aztán a realizálás már elmaradt. Ezt azért sajnálom nagyon, mert bazi jó most évekre visszaolvasni bénázásaimat, szenvedéseimet, vagy épp gödörből való kilábalásaimat.

Nem mintha vmi köze is lenne a futásaimhoz, de lehet hogy itt vmi mellékletként megörökítem a NAPIkv projektet. Ez semmi egyéb, mint a egy-egy fotó a reggeli kávéimról. Nem tudom ez miért olyan fontos nekem, de talán majd kiderül. Ilyesmik: