Tavaly is voltam, idén is mentem.
Talán mintha egy évvel ezelőtt egy picivel téliesebb lett volna a Bakony. Most pont futni való volt a terep is és az időjárás is.
Bár a talpam nem igazán javul. Talán nem romlik?
Szóval nem volt miért nem menni.
Baromi jó volt.
Az elején vitt a lábam és végre jó volt érezni, hogy - legalább pihenten - 5 perces kiliknél gyorsabban is lazán tudok csoszogni. Nem volt gond az emelkedőkkel sem, bár nagy kaptatók nincsenek is ebben a körben. De ami volt az ment.
A sárga ereszkedésen Csesznek felé persze volt dágvány, de lassítás nélkül átvágtattam, sőt egy kisebb csoportot előzve még a kutyájukon is inkább csak átugrottam. A fordító utáni hullámzás jó volt és ment is, sőt a Zörög-hegyről lefelé 4 perc alá is beeresztettem magam, de csak lazán, ahogy vitt a lendület.
A Cuha kicsit eláztatott, de nem vészesen, viszont Vinyén olyan össznépi nemtommivolt, hogy alig találtam meg a tömegben a pontot.
Aztán persze a sárgán felfelé a Hódos-ér mentén megint csak a lelki gyakorlatok segítettek :)... Szörnyű nyúlós ez a szakasz. És bármilyen emlékeket idézek fel, mindig az. Lefelé is, nemhogy 'felfelé'... Darálni, darálni, darálni.
Egy nagy suvadás mellett mentem el és nem sokkal előttem történhetett, mert még mozogtak a rögök. Huhhh, izgi lett volna...
A Porva utáni szakasztól tartottam, nem gondoltam, hogy ennyire baráti lesz a szántóföldek között, de épp megszáradt a híg trutyi. Ha csak egy nappal is korábban jövünk erre, akkor bokáig süppedős lett volna, de így épp el lehetett bicegni a tetején.
És ilyen sem volt, hogy ezt a szakaszt is végig megfutottam! Ez valahogy folyton a TT-k meg egyéb nyalánkságok végére kerül és vagy tűz a nap, vagy fúj a szél, vagy/és én vagyok már talicskafos, szóval egy kis séta folyton színesítette a menetet, de most nem. Pirospontnekem.
Borzavári aszfalt lejtő nem hiányzott és a Pintér hegy is ment, bár az utolsó hangyafasznyi buckába csak belegyalogoltam.
Végül 9 perc mínusz.
És szerencsére nem Celsius...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése