Hosszú idő óta, végre egy olyan 50+-os futás amiben nem a gyomrom játszotta a főszerepet. Gyakorlatilag egy nagyon pici - szokásos módon, a Nagy-Szénás körül jelentkező - energetikai megingást kivéve nem volt gondom. Az emésztőrendszeremmel...
Most inkább az a lazaság hiányzott, ami ahhoz kellett volna, hogy tényleg perfekt legyen ez a nap. Már az elejétől kicsit 'ólomlábas' volt a mozgásom és ez később is csak percekre oldódott fel.
Igazán kuriózum, hogy végig rövid ujjú elég volt, ez azért október végén nagyon korrekt az égiektől.
Összefoglalva talán ennyi.
Kicsit megnézegettem a rendelkezésemre álló utolsó három teljesítésem részidejeit és egész meglepő dologra lettem figyelmes.
A három teljesítés:
2011 - 10:11:12
2015 - 9:51:19
2016 - 9:33:45
Testileg, lelkileg nekem vhogy a féltáv a Csévi-nyeregnél van, bár számszakilag ez már picit több, mint a fele (46,7km).
Ha ezt veszem, akkor a két féltáv teljesítési idejei a következőképp alakulnak:
2011 - 4:51 + 5:20
2015 - 4:50 + 5:01
2016 - 4:49 + 4:44
Fontos adat még, hogy 2011-ben még egy picit hosszabb is volt az eleje, hisz akkor még a HÉV megállótól indultunk, a 'klassik' útvonalon.
Ha mondjuk egy Dömösi (29,2km) időt nézek, akkor még megrendítőbb az azonosság:
2011 - 2:49:39
2015 - 2:49:32
2016 - 2:49:47
Ez ugye azt jelenti, hogy 8, azaz nyolc!!! másodpercen belül van.
A korábbiakra nem emlékszem, de idén a dömösi hosszú lejtmenetben nagyon takarékosnak és energiaspórolósnak éreztem a 4:44-5:00-ös ezreket. Sokkal jobban lehetett volna menni, csak vhogy féltem, hogy később visszaüt.
Vagy még a Csévi utáni Kopár-csárdánál (54,8km) mért idők is eléggé egybeesnek.
2011 - 5:42:32
2015 - 5:43:24
2016 - 5:41:52
Itt annyi azért megjegyzendő, hogy 2015 és 2016-ban az Iluska-forráshoz kijöttek Emőék privát frissítésre, tehát ott azért 1-2 percet eltöltöttem, DE idén a hivatalos ponton egyáltalán nem is álltam meg, míg tavaly oda is küldtem motyót, így azzal is szöszöltem - feleslegesen.
Vagyis számomra ez a menet a második felében dől el.
Meg általában is el lehet mondani, hogy ezek a távok általában a második felükben 'érdekesek'. Ez különösen lényeges a Pirosnál, aminek a magassági viszonyai a második félidőben sokkal futó-barátabbak.
Fridivel már évek óta mondogatjuk, hogy a legfontosabb, hogy a Kopárhoz jó állapotban érkezzünk. Ez idén sikerült. Bár már előre féltem, hogy mi lesz majd a Hosszú-árok környékén, meg a Nagy-Szénás lábánál, de nem jött szembe a kalapácsos.
Nagykovácsiba is rendben érkeztem és végre az Ady-ligetig tartó ajándék 6 kilis, jól futható részen sem saját magam összekapargálása volt az elfoglaltságom.
A János-hegy utáni szakaszon is tényleg erőlködés nélkül mentek az 5:00 perc alatti kilik, az más kérdés, hogy igazán erőlködhettem volna, mert itt már tényleg nincs mire tartalékolni. Legalább lesz miből faragni jövőre...
Nem lenne rossz egy nem kibetlizett júliust (204km), vagy inkább augusztust (192km) összehozni, hogy ne nulláról kelljen indulni az őszi szezonra, de ennek ellenszerét még nem igazán látom. (Talán egy jó északi sarkkör körüli nyaralás???)
Szóval összefoglalva idén nem lehet panaszom, de a jövőre nézve azért látom, hogy még van ebben perspektíva. Valahol 9 óra környéke nem elérhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése